Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
– Milyen összetételű a magyarországi rendezvényszervezői piac? Hány vállalkozás működik a területen?– Nincsenek pontos adataink a rendezvényszervezést kínáló vállalkozásokról. Ennek több oka is van, közülük a legfőbb, hogy egyelőre nem szerepel önálló szakmaként a szakmai jegyzékben, nem kell hozzá semmiféle engedély vagy végzettség. Számlázásnál nagyon sokrétű tevékenységként kell jelölnünk, így az adatok nem gyűjthetők össze statisztikai módszerekkel. Itthon kétségtelenül fiatal szakmának számít, külön erre szakosodott, átfogó képzése azonban egyelőre nincs. Korábban a felsőfokú iskolákban is inkább csak az idegenforgalom részeként oktatták. Csupán az utóbbi egy-két évben indított néhány főiskola, illetve egyetem rendezvényszervezői kurzust: így például a Harsányi János Idegenforgalmi és Vendéglátó-ipari Főiskolán a következő tanévben végeznek az első rendezvényszervező végzettségű hallgatók. Ezenkívül a Veszprémi Egyetemen és a fővárosban a Heller Farkas Főiskolán, valamint a Budapesti Gazdasági Főiskola idegenforgalmi szakán vehető fel önálló kurzusként a hivatásturizmus, azon belül a rendezvényszervezés.– Akkor milyen alapon végeznek ilyen munkát a cégek? Ha eddig nem volt, illetve nincs ilyen szakképesítés, honnan szerezték az ismereteket?– A számonkérés csak azokra vonatkozik, akik azt hiszik, hogy tíz-húsz társaságnak „összehozott” házibuli vagy baráti, munkahelyi összejövetel sikeresnek tartott megszervezésén fölbuzdulva már akár 100–150 főnek is képesek mindenre kiterjedő, hangulatos, emlékezetes rendezvényt szervezni. Sajnos, az utóbbi fél-, egy évtizedben megjelentek a piacon olyan vállalkozók is, akik az ilyen élményeik alapján – és persze az elmúlt években tapasztalható konjunktúra láttán – készek olyan kockázatokat is vállalni, amelyek veszélyeztetik a rendezvény sikerét. Ez pedig nemcsak az ő kudarcuk, hanem a szakmában régóta és korrekten működő cégekre is rossz fényt vethet, nem utolsósorban pedig bizalmatlanságot kelthet a megrendelőben. Egy jó és egy rosszul sikerült rendezvényben csak annyi a közös, hogy emlékezetes marad. Szakmai besorolás híján manapság bármilyen egyéni vagy társas vállalkozás ajánlhatja magát rendezvényszervezőként, külön bizonyítványt – az ismert okok miatt – nem is kérhetnek a megrendelők, legfeljebb, ha van, referencialista alapján dönthetnek a megbízásról. Ez alapvetően bizalmi szakma, hiszen a megrendelő – különösen, ha nincsenek közvetlen tapasztalatai – abban bízik, azt várja el, hogy minden jól sikerül és a résztvevők kellemes, tartalmas emlékekkel gondolnak vissza az eseményre...– Mennyire terjed el a megrendelők körében egy-egy jól vagy rosszul sikerült rendezvény híre?– Az egy-másfél évtizede működő vállalkozásokat többnyire nem kell bemutatni: a korábbi rendezvényeikből, szakszerű válaszaikból egyértelműen kiderülhet egy cég jártassága, gondossága, ami szinte százszázalékos garanciát nyújthat egy új megrendelőnek. Inkább az okoz gondot, ha valaki nem a hivatásának tekinti a rendezvényszervezést, hanem azzal a várakozással, számítással jelenik meg ezen a piacon, hogy itt hamar meg lehet gazdagodni. Az utóbbi években nagyon sok olyan cég bukkant föl ezen a területen, amelyek inkább az áraikkal igyekeztek kisebb-nagyobb megrendeléseket elnyerni maguknak, jobbára a „majd csak összejön valahogy” hozzáállással. De tapasztalatok, átfogó szakértelem hiányában sajnos sok esetben csalódott a megrendelő, aki ilyenkor nem annyira a kifizetett összeget sajnálja, sokkal inkább azt sérelmezi, hogy az esemény vendégei a meghívót okolják azért, ha például nem jó az étel vagy udvariatlan a kiszolgálás. A negatív esetek a rendezvényszervezői szakmára is árnyékot vetnek: nagyon nehéz meggyőzni egy csalódott megbízót arról, hogy vannak hozzáértő, tisztességes vállalkozások. Ahogy a megrendelő hiába kér a rendezvényszervezőtől „jogosítványt”, úgy a számonkérésben a MARESZ is tehetetlen, hiszen egyrészt ma még nem önálló szakma, nincs meghatározott iskolai végzettséghez kötve, másrészt a szövetség csak a tagjaival szemben érvényesítheti az alapszabályban rögzített szankciókat.– Milyen kapaszkodói lehetnek egy megrendelőnek? A MARESZ-tagság mire jelent garanciát?– A garancia manapság csak a jól elvégzett, tökéletes munka lehet. Ez pedig akár a dokumentált, akár a szóban megerősített referenciákból derül ki. Nem olyan nagy Magyarország, hogy ne lehessen gyorsan rákérdezni egy-egy cégvezetőnél, hogy a megbízásra pályázó vállalkozás hogyan oldotta meg az ő rendezvényüket. Ugyanakkor a megrendelők igényei, anyagi lehetőségei között is meglehetősen nagy a különbség, és többnyire csak az ajánlati ár alapján döntenek. Ma már a kisebb rendezvényekre is „pályáztatnak”, vagyis több ajánlatot kérnek a megbízók, ezzel is gerjesztve az árversenyt. Sajnos a megrendelők nem mindig a leggondosabban kidolgozott ajánlat mellett döntenek. Sőt, több MARESZ-tag rendszeres panasza, hogy – főleg a nagyobb szabású rendezvények esetében – az ajánlatban külön az adott alkalomra kidolgozott ötleteiket vagy azok egy részét a győztes ajánlattevőnél látják viszont. Vagyis e tekintetben is kiszolgáltatottak a rendezvényszervezők: nincs mód az ötletek, a szellemi termék védelmére. Egyébként a szövetség etikai kódexe tartalmazza azokat a normákat, amelyeket a rendezvényszervezői piacon működő vállalkozásoktól el lehet, illetve kell várni, legyen szó a megrendelőkhöz, a versenytársakhoz vagy a cégek alkalmazottaihoz, munkavállalóihoz való viszonyulásról. A jobb érdekérvényesítés érdekében a MARESZ arra törekszik, hogy a rendezvényszervezői szakmának hivatalos elismerése, rangja legyen. Ugyanakkor szeretnénk elérni, hogy általánosan és konkrétan kapcsolható vállalkozói, minőségi követelményrendszer is kialakuljon, amelynek be nem tartása szankciókkal jár. Előrelépés, hogy a MARESZ közreműködik például az Országos Idegenforgalmi Bizottság munkájában és a Magyar Kongresszusi Iroda mellett működő tanácsadó testületben.– Mekkora a rendezvényszervező cégek piaci súlya, éves árbevétele?– Nincs a tevékenységre vonatkozó statisztikai adatszolgáltatási kötelezettség, hiszen nagyon vegyes profilú szakmáról van szó. A kimondottan a turizmushoz kapcsolódó rendezvényszervezésről – ha nem is tökéletes, de – vannak adatok. Ilyen rendezvényszervezői tevékenység a kongresszusszervezés, valamint az incentiv rendezvények. A céges úgynevezett corporate piacról viszont egyáltalán nincsenek megbízhatóan összesíthető adatok, jobbára hallomásból tudjuk, hogy sok ilyet rendeznek. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy vannak adatok a művészeti és sportrendezvények egy részéről, de nincsenek a vendéglátói rendezvényekről. Szóval még meglehetősen kaotikus ez a szakterület. A teljes rendezvényszervezői piacról legfeljebb részadatokkal rendelkezünk. Nézzük például a nemzetközi kongresszusszervezés helyzetét! Becslések szerint a magyarországi turizmusból származó bevételek mintegy 20 százalékát a kongresszusi, az incentiv és a hivatásturizmus bevételei adják. Ez lehetne több is, hiszen Magyarországot nagyon jó helyszínnek tartják a külföldiek, különösen Budapest a fő célpont. A tavalyi, nemzetközi adatok alapján például a kongresszusi helyszínek közül a világon Budapest volt a nyolcadik legkeresettebb város, hazánk pedig a 20. helyen állt. Ugyanakkor a résztvevők számát tekintve az 57. helyre kerültünk. Ez is nagyon jól mutatja, hogy nincs igazán nagy létszámot befogadni, illetve a – kapcsolódó létesítményekkel – teljes körű szolgáltatást nyújtani képes konferenciaközpontunk. Az eddigi tapasztalatok szerint körülbelül a 300 fős konferenciák zökkenőmentes megszervezésére vállalkozhatunk, a fél ezres létszámtól fölfelé már nagyobb kompromisszumokra van szükség. Pedig egy országnak összességében nagy bevételt – és a rendezőnek jó profitot – hoznak a legalább ezres létszámú nemzetközi konferenciák. Ilyenekből a világon évente mintegy kilencszázra van igény. Itthon egyelőre az évente 100–120, átlagban 300 körüli létszámú kongresszus hoz összesen 300 ezer körüli, jól költő vendéget. A MARESZ azt is feladatának tekinti, hogy ösztönözze a konferenciaturizmushoz kapcsolódó nagyberuházásokat.
