Az utóbbi években világszerte több ezer internetes vállalkozás várta az online hirdetésektől, hogy segítségükkel üzleti terv nélkül, pusztán az ingyenesen felkereshető webhelyek forgalmából megélhet. Amikor azonban tavaly a tőzsdei high-tech cégek felfutása megtorpant, a források elapadásának első áldozatai ezek az internetes vállalkozások voltak. Mára a probléma leegyszerűsödött: túlságosan sok weboldal versenyez túlságosan kevés hirdetőért. A teljes online hirdetési piac idei értékét az Egyesült Államokban mintegy tízmilliárd dollárra becsülik. Ezzel e szegmens a teljes hirdetési ipar forgalmának 3 százalékát teszi ki. A leglátogatottabb site-ok a reklámért ezer látogatónként akár 30-50 dollárt is elkérhetnek, ez a válság ellenére alig kisebb az elmúlt években elért összegnél. A felborult egyensúlyt az jelzi, hogy az átlagos tarifa a néhány évvel ezelőtti 10-ről mára 1 dollárra csökkent.
A jelek szerint az online hirdetések előnyei csupán részben igazolódtak be. Igaz ugyan, hogy az ilyen típusú reklámok nézettsége a webes szoftverek révén pontosan megszámolható, ám e tulajdonság sok vitára okot is ad. Kinek a hibája ugyanis, ha a látogató nem klikkel rá a megfelelő felületre/bannerra: a hirdetőé vagy a website készítőjéé? A rossz hirdetés vagy unalmas weboldal nem vonzza a fogyasztókat. Ennek elkerülése érdekében a felek - a megrendelő és az ügynökség - gyakran együtt dolgoznak a webhelyek kialakításán, ez viszont kényszerű üzlettársá teszi őket a hagyományos viszony helyett.
Az az előny is múlté, hogy az online reklámok nem zavarják a felhasználót nézelődés közben, hiszen - szemben a televízióval és a rádióval - nem szakítják meg a „műsort”. Mivel azonban a hagyományos reklámcsíkok unalmassá váltak, és az internetezők sem kattintottak rájuk, bevezették a nézelődés közben kinyíló és csak direkt ráklikkeléssel eltüntethető ablakokat. Ezzel a zavartalan szórakozásnak is vége.
Mindezek ellenére az iparági szakértők hosszabb távon bíznak az internetes reklámok jövőjében. A pénzüket vesztett, csak az interneten működő vállalkozások távozása után - az online hirdetések zömét ezek „adták fel" - helyüket a hagyományos reklámügynökségek és azok megbízói veszik át. Mivel e cégek a hosszú távú márkanévépítésben érdekeltek, kitartó reklámozók lesznek. Igaz, kezdetben valószínűleg a „régi gazdaságban" már bevált módszereiket használják majd az új médiumban is. Némi vigaszt jelenthet, hogy a rádiós reklámpiac felnőtté válásához is mintegy ötven év kellett.
K. S.
