Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A világ legjobb márkaneveit használó cégek sora, a Sony, a Levi's, a Ford, a Mercedes és a Coca-Cola mind dollármilliókat vesztettek az indiai piacon azóta, hogy a hetvenes években kezdődött elzárkózás után az elmúlt évtizedben visszatérhettek erre az óriási, 200-300 millió potenciális vásárlót számláló piacra - írja a Financial Times. A kudarc okára adott egyszerű válaszok, nevezetesen hogy mindez a korábbi központi gazdaságirányítás maradványaira, a korrupcióra, illetve a fejlődő piacok belterjességére vezethető vissza, helyi szakértők szerint nem helyesek. A hiba valójában az, hogy a nagyvállalatok másutt bevált marketingmódszereikkel közelítették meg a mereven rétegzett indiai társadalmat.
Aki a kontinensnyi országban érvényesülni akar, annak legalább öt, egymástól élesen elváló anyagi helyzetű, fogyasztási szokású népességcsoporthoz kell alkalmazkodnia. A Coca-Cola például nem hallgatott az újdelhi székhelyű National Council for Applied Economic Research (NCEAR) tanácsára és az egész országban 3,50 deciliteres üvegekben, azonos logisztikai háttérrel és marketingkampánnyal akarta bevezetni italait. Az eredmény: Indiában a márkanevek ismertségi rangsorában a Coca-Cola a 41. helyre került. Hasonlóan járt a Ford, amely szintén figyelmen kívül hagyta az NCEAR tanácsait és az Indiában domináns kisautópiac megcélzása helyett egy középkategóriás kocsival akart aratni.
Bonyolítja a helyzetet az indiaikra is jellemző nemzeti érzékenység. A DaimlerChrysler úgy vélte, egy korábbi (olcsóbb) Mercedes-modellel sikeres lehet Indiában. Ez a tíz évvel korábban a fejlődő piacokon bevált taktika most kifejezetten arrogáns magatartásként hatott. A McDonald's már jobban teljesített ezen a téren: gondosan helyiesített termékekkel, McAloo, McTikka, Big Maharaja szendvicsekkel igyekszik belopni magát az indiaiak szívébe.
Szakértők szerint a kontinensnyi ország gyakorlatilag nem tekinthető egységes piacnak. Hiába hat egyes cégekre (például a Levi'sre) szinte ellenállhatatlan vonzerővel a 156 millió 12-19 éves korú lakos, ha közülük 111 millió vidéki nincstelen. Ha az ő igényeikhez alkalmazkodik, akkor elveszt félmillió tehetős vásárlót, ha az utóbbiakhoz, akkor oda a hajszálvékony profitrátát ígérő, de tízmilliókat megtestesítő tömegpiac. A leggazdagabbakra specializálódó cég csak 2-3 millió potenciális ügyféllel számolhat, aki pedig megcélozza a 30 millió, hagyományos értelemben vett fogyasztót, annak tudnia kell, hogy az ide tartozó háztartások büdzséjének jelentős részét az oktatásra fordított kiadások kötik le.
K. S.
