Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
– Az Észak-alföldi régiót az elmaradottabbak között tartják számon, ahol az országos átlagnál nagyobb a munkanélküliség, és tőkevonzó képessége sem éri el a dunántúli régiókét. Hogyan lehetne ezen változatni, milyen eszközei vannak a kormánynak erre, és milyen eszközei a térségbeli önkormányzatoknak, illetve helyi vállalkozóknak?
– Valóban, az egyik legelmaradottabb régió, több mutatószám alapján a legelmaradottabb is. Az elmúlt 15 év tudományos – a helyi vállalkozók, önkormányzatok, civil szervezetek együttes javaslatait is figyelembe vevő – kutatásai azt mutatták, hogy az infrastruktúrát kell fejleszteni. Az M3-as továbbépítése a kilencvenes évek közepétől biztosította az Észak-alföldi régió autópályával történő elérhetőségét az ország központja felől. Ma már elérhető autópályán a régióközpont Debrecen. Augusztus utolsó napján pedig megnyílik a forgalom előtt az M3-as autópálya Görbeháza–Nyíregyháza közötti szakasza.
További feladat ugyanakkor, hogy a régió határán túli országok – Ukrajna, Románia – felé is kiépüljön a modern közúti közlekedés. Ebbe bele kell érteni természetesen az M49-es autópályának a megteremtését, ami Észak-Erdélybe vezet. Ugyancsak fontos a Debrecen utáni autópálya vagy a 4-es számú főútvonal kiépítése a nagyvárad–ártándi határátkelőhelyig. Ezzel kapcsolatban jelentős változás az eddigi elgondolásokhoz képest, hogy az új Nemzeti Fejlesztési Tervben, az Új Magyarország program részeként mind a Pest megyei, mind a Jász-Nagykun-Szolnok megyei, mind a Hajdú-Bihar megyei szakaszon lényegében gyorsforgalmi úttá fejlődik a 4-es számú főútvonal, ami egészen Ártándig vezet majd.
Természetesen szükség van a vasúti közlekedés javítására is. Az Új Magyarország fejlesztési terv tartalmazza a Budapest–Debrecen közötti, óránként 160 kilométeres sebességű pálya tervét, anyagi forrásait. Jó lenne, ha sikerülne a későbbiekben megteremtenie a forrását annak, hogy Debrecen után Záhony felé is kiépülhessen ugyanez a pályaminőség. A régió három megyéjében három olyan repülőtér is van (Debrecenben, Szolnokon, Nyíregyházán), amelyek regionális repülőtérré fejlesztése szintén fontos célja a régiónak. És nem szabad kifelejteni a Tisza folyót sem.
Ami a helyi szintű eszközöket illeti, azt gondolom, hogy az önkormányzatoknak érdemes egyrészt összefogniuk egymással, közös fejlesztéseket megvalósítaniuk, másrészt az országos fejlesztésekre úgy pályázniuk, hogy a régió a központi keretű forrásokból minél többet el tudjon magának hozni pályázati formában. Azaz kreativitás, ötletek és jó színvonalon kidolgozott pályázatok kellenek ahhoz, hogy minél több forrást lehessen a régióban a következő években felhasználni.
A helyi vállalkozóktól pedig csak azt szeretném kérni, hogy fejlesztéseiket a régióban valósítsák meg, kapcsolódjanak az itt megtelepülő külső befektetőkhöz a beszállítói programok révén. Ez a gyakorlat mind Jász-Nagykun-Szolnok, mind Hajdú-Bihar, mind Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében elég széles körben elterjedt, de nyilván még tovább fejleszthető. Nagyon fontos, hogy a térség vállalkozói kihasználják azt a lehetőséget, ami az országhatáron túli terjeszkedésben, illetve a szállítási kapcsolatok kiépítésében rejlik Ukrajna és Románia felé.
– Milyen problémákkal kell szembenéznie a helyi vállalkozóknak, hol lenne a legnagyobb szükség a fejlesztésekre: az infrastruktúrában, a képzésben vagy a munkahelyteremtésben?
– Tapasztalatom szerint a térségben élők általában azt tartják a legnagyobb problémának, hogy magas a munkanélküliség. Ahhoz viszont, hogy legyenek munkahelyek, feltételként az infrastruktúra-fejlesztést határozzák meg. Az infrastruktúra-fejlesztés már önmagában munkahelyteremtő beruházás. A fejlődő infrastruktúra pedig vonzza az egyéb beruházásokat. Klasszikus példája ennek, hogy az autópálya-építéssel párhuzamosan haladva települ a működőtőke az autópálya közelségébe.
Fontosnak tartom a képzést is, hiszen már a magas munkanélküliségű térségekben is érzékelhető, hogy egy-egy új ipartelep vagy gyár elindításánál nincs bőség a szakképzett munkaerőből, sőt inkább hiány van. Nagyon fontos a szakképzés: ezen a téren van már változás, de nem vagyunk még elégedettek az eredménnyel. A vállalkozók igényeihez rugalmasabban alkalmazkodó szakképző rendszer kialakítása hagy még kívánnivalót maga után.
– Tapasztalatai szerint mennyire képesek összefogni egy-egy munkahelyteremtő projekt érdekében a régióban működő helyi önkormányzatok? Működik-e a társulásos rendszer?
– Erről ellentétes tapasztalataim vannak. Van olyan térsége a régiónak, ahol az önkormányzatok nem nagyon erőltetik az összefogást a munkahelyteremtő projektek megvalósulása érdekében. Sokkal inkább irigykednek, hogy miért az egyik, vagy miért a másik területén valósul meg egy-egy fejlesztési projekt.
De azért van pozitív példa is. Van, ahol a kistérségi önkormányzatok belátják, hogy általában a térség központi településén vannak meg a feltételei annak, hogy a néhány száz főt foglalkoztató fejlesztések megvalósuljanak. E beruházások működtetésében aztán, például a szükséges munkaerő toborzásával, már közreműködnek az önkormányzatok. Adott esetben az is előfordul, hogy az önkormányzat saját buszával szállítja be a dolgozókat a munkahelyre. Úgy vélem azonban, hogy nem eléggé szervezett és nem eléggé konkrét az a viszonyrendszer, ami kialakul az önkormányzatok között.
– Milyen vállalkozásokat üzemeltet a térségben?
– Én magam sajnos nem tudok működtetni egyetlenegy vállalkozást sem, mert a pénzügyminiszteri teendők teljes embert kívánnak. Mindazonáltal 1990 óta vagyok vállalkozó, egy akkor alakult cégünket működtetjük Nyírbátorban, Monéta Kft. néven. Ez a cég lényegében kereskedelemmel foglalkozik. Korábban foglalkozott tanácsadással is, de mióta köztisztségben vagyok, tanácsadási tevékenységünket nem folytatjuk. Másik cégünk a szintén Nyírbátorban működő Tésztaipari Kft., ahol száraztésztagyártással és -értékesítéssel foglalkozunk. A harmadik cég, amelyikben üzletrészem van, gyógyszertárat működtet. A Szentvér Bt. is Nyírbátorban működik. Ezek a vállalkozások megvoltak miniszterré választásomat megelőzően is, és fontosak abból a szempontból, hogy meglegyen a stabilitás akkor is, amikor az ember már nem képviselő vagy nem miniszter.
– Hány embernek adnak munkát a vállalkozásai? A régión kívül is piacot találnak a termékeik?
– Ezek a vállalkozások 50 főnek adnak munkát közvetlenül. A gyógyszertár esetében nem lehet régión túli kapcsolatokról beszélni. A másik két vállalkozásnak vannak piaci kapcsolatai más régiókkal, részben a határon túlra, részben az Észak-magyarországi régióra kiterjedően, illetve szolid mértékben a Dél-alföldi régióban. Mindegyik vállalkozás olyan, amelyik termékeinek az értékesítésénél meghatározó a földrajzi távolság. Bizonyos távolságon túl nem kifizetődő szállítani az árut. Éppen ezért például dunántúli üzleti kapcsolattal érdemben nem rendelkezik egyik vállalkozás sem.
