Tőkeemelések, fúziók és piaci kivezetések várhatók

A bankok aktivitását és jövedelmezőségét tavaly alapvetően befolyásolta, hogy az infláció mérséklődése miatt 3-3,5 - az utóbbi két évben összesen 7-7,5 - százalékponttal estek a kamatok. A hitelintézetek az infláció csökkenése miatti hozamesést az erős verseny miatt nem tudták ellensúlyozni a kamatmarzs növelésével, sőt a marzs tavaly is szűkült, 4,5-ről 4,2 százalékpontra. A távol-keleti és orosz válság miatt a fejlett európai országokban kialakult recessziót a magyar gazdaság is megérezte, ami érzékenyen érintette a bankok hitelezési lehetőségeit. Ezt jól tükrözi, hogy az ügyfélhitelek állománya 1999 első felében 7,7, második felében pedig 16,1 százalékkal nőtt.
A nemzetközi pénzpiac bizalmának az orosz és a brazil pénzügyi válság miatti átmeneti megrendülése ugyancsak kedvezőtlenül hatott, 1999-ben az utolsó hónapokat leszámítva nem volt érdemi tőkebeáramlás, így a bankoknak a forint hozamelőnyének kiaknázására irányuló aktivitása s ezzel kapcsolatos eredménye csekély volt. A bankok 1999-ben számolták el az orosz válság miatti veszteségeik jelentős részét. Az elemzés megemlíti még a költségek fejlesztések miatti növekedését, megjegyezve, hogy utóbbiak között voltak elhibázottak is.
A gyorsjelentésből kiderül, hogy a hitelintézetek mérlegfőösszege az előzetes adatok szerint 1999 végén 7355,343 milliárd forintot tett ki, 11,9 százalékkal haladva meg az egy évvel korábbit, vagyis reálértéken alig nőtt. A bankok aktivitásának növekedését korlátozta az alternatív finanszírozási és befektetési lehetőségek bővülése, s a gazdasági fellendülés erősödésével ez még inkább így lesz. A lakosság 1998-ban befektetéseinek 55,3 százalékát tartotta a bankokban, tavaly 52,5 százalékát.
A jövedelmezőség a múlt évben tovább romlott, a 43 hitelintézet közül 17 zárta - összesen 36 milliárd forint - veszteséggel 1999-et, 1998-ban a kiemeltek nélküli 17 veszteséges bank 18,5 milliárd forint deficitet könyvelt el. A nyereségesen működő bankok tőke- és vagyonarányos jövedelmezősége ugyanakkor javult, vagyis a polarizáció nőtt. A bankok mérete egyébként ebből a szempontból nem meghatározó, az elválasztó vonalak az azonos csoportokon belül húzódnak - állapítja meg az elemzés.
Ezt jól példázza, hogy a legtöbb veszteséges bank relatíve a kisbankok között volt, ugyanakkor ez a csoport adta a legjövedelmezőbb bankokat is. Az okokat elemezve a jelentés megállapítja, hogy a megfelelő, határozott üzletpolitika hiánya predesztinálta a veszteségességet. A kisbankok közül azok voltak a legeredményesebbek, amelyek specializálódtak (például az autósbankok), a lakás-takarékpénztárak helyzete ugyanakkor rávilágít arra, hogy ez sem elegendő, ha a gazdaságosság eléréséhez szükséges üzemméret a szűk piac miatt nem érhető el. A középbankok jövedelmezősége összhangban van azzal, hogy milyen mértékben vesznek részt a vállalkozások finanszírozásában. A nagybankoknál az univerzalitás fontosságát emeli ki az elemzés, megjegyezve, hogy ez sem segít persze, ha csontvázak esnek ki a szekrényből vagy elhibázottak az üzletpolitikai döntések, számítástechnikai fejlesztések.
A veszteségek miatt tavaly több bank stratégiai tulajdonosa újabb invesztícióra kényszerült. Az átlagos tőkemegfelelési mutató tavaly az orosz válság utáni 16,7 százalékról 14,2 százalékra süllyedt, mert a magas kockázati súlyozású állomány gyors növekedését a csökkenő nyereségesség mellett a tőkeemelések sem tudták megfelelően ellentételezni. A felügyelet szerint a nyereségági tőkeképződés a jövőben sem tud lépést tartani a kockázatosabb állomány bővülésével, ezért az éles versenyben való helytállás megköveteli a nyereség visszaforgatását, sőt további tulajdonosi tőkeemelésekre is szükség lesz, így felértékelődik a szilárd, tőkeerős tulajdonosi háttér. A verseny- és tőkekövetelmények miatt fúziókra, felvásárlásokra kerülhet sor. Ezt eddig gátolta, hogy a magyar bankok többsége tőkeerős, nagy külföldi bankok tulajdonában van, amelyek jelenleg versenyeznek egymással, az anyabankok fúziói azonban befolyásolhatják a magyar bankstruktúrát is.
B. ZS.