Egyre erősebb a tőkekoncentráció

Nógrád megye aprófalvas szerkezete magyarázza, hogy míg a települések 61,4 százaléka, addig a megye népességének csak 37,4 százaléka tartozik e kedvezményezett körbe. Az érintett települések átlagos lélekszáma két éve 1060 fő volt. Az e körbe tartozó települések száma térségenként is differenciált, a legtöbb közülük Salgótarján térségében található, arányuk 86,4 százalékos, csaknem ilyen arányú (84,6 százalékos) a szécsényi és a bátonyterenyei térségben, míg a balassagyarmatiban, illetve a pásztóiban 50, a rétságiban pedig 40 százalékos.
A közelmúltban kiadott Helyzetkép Nógrád Megye Kistérségeiről című KSH-tanulmányból egyértelműen látszik, hogy Nógrád megye valamennyi kistérsége társadalmi-gazdasági szempontból elmaradott, közülük három ezen felül még tartós munkanélküliséggel is sújtott, kettő ipari szerkezetátalakításra szorul és Szécsény még a mezőgazdasági-vidékfejlesztési kategóriában is szerepel.
A kistérségek méretét a térségi központok vonzása határozza meg, a legnagyobb és a legkisebb térség területe csaknem kétszeres eltérést mutat, a lélekszámot tekintve pedig több mint kétszeres különbség tapasztalható a két végpont között. A legkevesebben a rétsági térségben élnek, a legtöbben a salgótarjániban (70 ezren, ami a megye lakosságának csaknem harmada).
A megye gazdasági aktivitásának jellemző adata, hogy míg az 1990. évi népszámláláskor 3000 munkanélkülit regisztráltak, két-három évvel később 20 ezret. A foglalkoztatási nehézségek 1994-ben mérséklődtek, ám tavaly januárban ismét emelkedett a munkanélküliségi ráta, ebben az időszakban a megye munkaképes lakosságának 10 százaléka volt munka nélkül.
Nógrád megyében egy éve 12 500 vállalkozást tartottak nyilván, közülük alig tízezer működött ténylegesen. A működő vállalkozások 14,3 százaléka jogi személyiségű, 13,4 százaléka jogi személyiség nélküli társas, 72,3 százaléka egyéni vállalkozás. A legalább ötven főt foglalkoztató cégek egyharmada Salgótarjánban, több mint egynegyede a balassagyarmati térségben található, e két térségben ütötte fel székhelyét a legalább 300 főt foglalkoztató társaságok 84,6 százaléka. Sántha Imréné szerint a vállalkozások térségenkénti megoszlása lényegében a terület nagyságával, illetve lakosságának számával arányos. A térségi központokban viszont gazdasági koncentráció tapasztalható. Ez alól Rétság kivétel lenne, ám a tavalyi és az idei év folyamatos ipartelepítései nyomán itt is egyre inkább koncentrálódik a tőke.
A társas vállalkozások 1997. évi nettó árbevétele 121 milliárd forint volt, ennek 44,6 százaléka a salgótarjáni térség vállalkozásainál képződött. Az árbevétel 53 százaléka ipari tevékenységből származott. Az egyéni vállalkozások 22,1 milliárd forint bevételre tettek szert, a térségenkénti eloszlásban a balassagyarmati vezet az egy főre jutó 4,1 millióval, a legalacsonyabb adatot ez esetben Salgótarjánban regisztrálták. A társas és az egyéni vállalkozások összes bevételét tekintve a bátonyterenyei, a szécsényi és a rétsági térség részesedése 10 százalék körüli, a pásztóié 13, a balassagyarmatié 17, a salgótarjánié pedig valamivel 40 százalék feletti.
TARNÓCZI LÁSZLÓ