Az Alkotmánybíróság tavaly szeptemberben hozott határozata alapján a kormánynak át kell adnia az 1995-ben privatizált gázközművagyonnak az önkormányzatokat az 1990-es önkormányzati törvény (ÖTv.) alapján megillető részét. A vagyonátadás külön törvényi rendelkezés hiányában a jogszabály születését követő öt évben nem történt meg. Az 1995-ös törvénymódosítás az önkormányzatokat már nem a teljes gázközművagyonra, hanem csak a közművet üzemeltető gazdasági társaság állami tulajdonú vagyonrészének 40 százalékára tartja jogosultnak, bár az önkormányzatok az évtized első felében további fejlesztéseket hajtottak végre, amihez a saját forrásaikon túl több esetben a lakosság hozzájárulását is felhasználták.
A külső államadósság mind terhesebbé váló törlesztése, valamint a közművek működtetésének biztosítása miatt a gáz- és villamosenergia-szolgáltatókat 1995-ben az állam privatizálta. Az önkormányzatoknak 16-18 milliárd forintot juttattak részvények formájában a gázvagyon után.
A kormány elképzelését az önkormányzatok zöme elfogadhatatlannak tartotta, ám az abban az évben elszabaduló, 28,3 százalékos infláció miatt értékét vesztő forrásaik kiegészítésének nem tudtak ellenállni, és végül megtörtént a vagyonátadás. Ezzel párhuzamosan több önkormányzat bírósági úton támadta meg az önkormányzati részesedést rögzítő rendeletet.
Az átadott részvények nem sokáig parkoltak a helyhatóságoknál, a hirtelen megnövekedett kínálat pedig lenyomta a papírok árfolyamát, ezzel további veszteséget okozva az eladóknak. A Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége (TÖOSZ) az Alkotmánybírósághoz (AB) fordult az ügyben, ám az csak a gázközművagyonnal kapcsolatosan hozott számára kedvező állásfoglalást.
A döntés ismeretében a kormány képviseletében Balsay István, a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára ült tárgyalóasztalhoz az önkormányzatokkal tavaly szeptemberben, az egyeztetések azonban a mai napig nem hoztak eredményt. A kormány elismeri ugyan a helyhatóságok jogos követelését, ám hallani sem akar a természetbeni vagyonátadásról, ez ugyanis a privatizációs szerződések felülvizsgálatával járna együtt, márpedig a szerződésekhez állami garanciavállalást csatoltak. A tulajdonosi szerkezet megbontása pedig valószínűleg komoly anyagi áldozatvállalást követelne.
A kormány első lépésben 50 milliárd forintot különített el még tavaly a költségvetés általános tartalékának terhére, amiből 1999 második felében, a gázvagyon-követelések felmérése és a szükséges törvény elfogadása után megkezdhetik az önkormányzati igények kielégítését. A vagyonfelmérésre várhatóan februárban írja ki az ÁPV Rt. a pályázatot. A mintegy 1700 önkormányzatot képviselő TÖOSZ azonban ragaszkodik a vagyon természetbeni átadásához, mivel így szolgáltatóként befolyással lehet a közműdíjak megállapítására és tulajdonosi részesedésük révén is tervezhető bevételhez juthatnak az önkormányzatok. Álláspontjuk szerint ha a kormány elzárkózik a vagyonátadás ezen módjának kivizsgálása elől, folytatják az egyeztetések idején felfüggesztett pereket.
Az önkormányzatok idei országos szintű költségvetésének 100 milliárd forint nagyjából az egyötöde, a GDP-nek pedig mintegy 0,8 százaléka. Ekkora összegről lévén szó nem mindegy, hogy az önkormányzatok a folyó működési kiadásaik bővítésére - a közalkalmazotti bérekre, dologi kiadásokra - fordítják-e ezt az egyszeri bevételt, vagy az amúgy is fejlesztésre szoruló közműhálózatot közelítik az EU-direktíváknak megfelelő színvonalhoz. A kormány mindenképp ez utóbbit támogatja, csakhogy az ÖTv. alapján az önkormányzatok gazdálkodási szabadságát nem korlátozhatja. Marad tehát az ösztönző politika, amely akár a már meglévő cél- és címzett támogatási rendszer forrásainak bővítésével, akár az ezek mellé belépő új támogatási forma bevezetésével is megvalósulhat.
Különösen a csatornahálózat fejlesztése igényelne forráskiegészítést, hiszen az országos kiépítettség nem éri el az 50 százalékot, míg az ivóvízhálózat csaknem teljesen lefedi az országot.
Félő azonban, hogy az érintett önkormányzatok zöme nem fejlesztésre költené a bevételt, inkább az intézményei működtetését finanszírozná abból. Péteri Gábor közgazdász, önkormányzati szakértő szerint ez azért veszélyes, mert a közeljövőben a privatizáció lezárultával újabb fejlesztési forrásokra már nemigen számíthatnak az önkormányzatok.
A folyó kiadások növekedése hosszabb távon forráshiányt idézhet elő a helyhatóságoknál, viszont keresletélénkítő és inflatorikus hatású, a növekvő központi finanszírozási igény pedig az államháztartási hiány emelkedéséhez vezethet.
B. Z.
**** KERETBEN ****
Balsay István a MEH államtitkára 100 milliárd forintra teszi az önkkormányzatokat megillető pénzt, a TÖOSZ saját becslése szerint azonban a privatizáció óta eltelt időben elérhető kamatokkal együtt a gázközműveknél ez az összeg meghaladja a 150 milliárd forintot. A szövetség azonban nem mond le a villamosközmű-vagyon megszerzéséről sem, és ezzel együtt már igen csinos, 300 milliárd forintot is meghaladó summa jön össze. A kormány számára tárgyalási alapnak tekinthető vagyoni igényt az első félévben lezáruló felmérés állapítja meg.