Az öngondoskodás szó szerint egyszemélyes dolog, de valójában hárman kellenek hozzá. Az állam, a munkaadó és a munkavállaló, hármuk együttműködése nyomán az önkéntes nyugdíjpénztári és egészségpénztári megtakarításokkal anyagilag biztosabb és egészséges jövő elé néz a jelenleg több mint 4 millió magyar munkavállaló. Másik oldalról nézve, a magánszemélyek adókedvezményt kapnak például a gyógyszervásárlásra, orvosi kiadásokra vagy a nyugdíjra szánt megtakarításra. Ezekről beszélt a Napi.hu-nak dr. Kravalik Gábor, az Önkéntes Pénztárak Országos szövetségének elnöke.

Az öngondoskodási piac egy speciális történet, mindenkit érint, de talán mégsem élnek vele elegen. Mi lehet ennek az oka?
Az öngondoskodás nagyon leegyszerűsítve egy hosszú távú megtakarítás, amely az aktív kereső időszakot követő anyagi biztonság megteremtése és az egészség megőrzése szempontjából kiemelten fontos a munkavállalók számára. Ma még az ilyen típusú, jövőre történő takarékoskodás megkezdése valóban nincs a lakosság figyelmének középpontjában. Nem szabad elfelejteni, hogy a napi megélhetés mellett több olyan megtakarítási cél is van, melyek mellett valóban alaposan át kell gondolni, hogy miként lehet nyugdíjra is gyűjteni. A lakhatás, a gyerekek oktatása, váratlan helyzetekre való felkészülés mind ilyenek. Jó hír viszont, hogy ezekre a célokra ma már adókedvezmény igénybe vétele mellett az egészségpénztári tagság keretein belül is félre lehet tenni. Azt remélem, hogy az élet sok területére megoldást nyújtó kasszákat választó tudatos megtakarítók egyre többen lesznek, egyre többen ismerik fel a pénztári megoldások előnyeit és kezdik meg a rövidtávú célok megvalósítása mellett a távolabbi jövőre való felkészülést is, hiszen van tere a növekedésnek. Jelenleg több mint 4 millióan dolgoznak Magyarországon, az öngondoskodást fontosnak tartó közel 2 millió pénztári tagság valóban jelentősen növelhető. Ezért is kiemelten fontos, hogy az öngondoskodás fontosságának a társadalom szélesebb rétegei felé történő eljuttatásában a non profit szervezetként működő pénztárak mellett fokozott szerepet vállaljon a másik két szereplő. Azaz az állam és a munkáltató közreműködése, támogatása elengedhetetlen. Ha az erre vonatkozó tudatos magatartás erősítésében minden közreműködő szerepet vállal és támogatásokkal, ösztönzőkkel segíti a magánszemélyeket, azzal minden fél nyer. Az Önkéntes Pénztárak Országos Szövetségének pontosan az a legfőbb célja, hogy a pénztári tagság növekedjen. Érdemes számolni azzal ugyanakkor, hogy az öngondoskodás fontossága egyre több ember számára válik nyilvánvalóvá. De az, hogy belevágnak-e, nem kizárólag rajtuk múlik.

Ez hogy érti pontosan?
Ez egy háromszereplős történet, nem pedig kizárólag egyéni ügy. Az államnak és a munkavállalóknak is szerepet kell ebben vállalniuk, éppúgy, mint az egyéni megtakarítóknak. Például az állam adókedvezményeket nyújt az öngondoskodás támogatása érdekében az egyik legjobb alternatívát jelentő egészségpénztári megtakarításokhoz, és mivel ezt a megtakarítást például gyógyszervásárlásra is lehet fordítani, ezért közvetve adókedvezményt biztosít az így vásárolt termékekre, szolgáltatások igénybevételére. Az sem véletlen, hogy az ÖPOSZ egyik friss kutatása szerint a munkavállalók számára az egyik legfontosabb megtakarítási cél a saját egészségük megőrzése. Emellett az önkéntes nyugdíjpénztári megtakarításoknál is érvényben van az adókedvezmény, ez pedig - különösen a mai alacsony adókörnyezetben - fokozottan elősegíti, hogy a munkavállalók egyéni befizetésekkel takarékoskodhassanak idős korukra. Visszatérve arra, hogy mennyire elterjedt az öngondoskodás és az önkéntes nyugdíjpénztári megtakarítás: a lakosságon belül csak 48 százalék rendelkezik nyugdíjcélú megtakarítással, a pénztári szektor szempontjából ugyanakkor kedvező, hogy 24 százalékuknak kimondottan nyugdíjpénztári megtakarítása van. Az is az önkénes pénztárak mellett szól, hogy a mostani alacsony kamatkörnyezetben túlzás nélkül kiváló eredményeket értek el, az inflációt 4-5 százalékponttal meghaladó hozamot produkáltak, mely az adókedvezménnyel együtt szinte párját ritkító a megtakarítási piacon.

Mit tud tenni a munkavállaló, a munkáltató, tekintettel a cafeteriarendszer módosítására? És hogyan segítene nekik a Pénztárszövetség?
Az öngondoskodás, ezen belül az önkéntes nyugdíjpénztári és egészségpénztári takarékoskodás fenntartását, elindítását, jelentőségére történő rávilágítást nagyon sok esetben a munkaadók biztosítják. Ők így igen fontos társadalompolitikai célokat is megvalósítanak a közvetlen anyagi támogatáson felül. A támogatással a dolgozók juttatási csomagját bővíthetik, cserébe lojálisabb, egészségesebb alkalmazottakat kapnak. Emellett olyan munkavállalók számára is megnyithatják a pénztári megtakarításokat, akiknek ez amúgy nem feltétlenül férne be a napi kiadások mellé. A Pénztárszövetség azt szeretné elérni, hogy kedvezőbb, célzott adó-, vagy járulékkörnyezet biztosításával a munkáltatók például a cafeteriarendszeren kívül önálló juttatási formaként támogathassák a munkavállalók pénztári megtakarításait. A már említett kutatásunk egyik kardinális eredményét tudom idézni, miszerint a munkáltatók több mint kétharmada - a pénztári tagsághoz adható támogatás adóterhének várható növekedése ellenére - megtartja vagy emeli az öngondoskodást elősegítő pénztári juttatásokat. Az egyének, azaz a munkavállalók számára pedig a jövőre életbe lépő \"készpénzes cafeteria\" lehet a megoldás, hiszen ennek egy része fedezetet teremthet a mostani és leendő önkéntes nyugdíjpénztári és egészségpénztári tagoknak a takarékoskodásra.

A munkavállalók és munkaadók, valamint az állam szerepe mellett a gazdaság egészén belül hol és hogyan helyezkednek el a pénztárak?
Számokban a következő a helyzet: a közel kétmilliós pénztári tagság mellett az önkéntes nyugdíjpénztárak vagyona megközelíti az 1200 milliárd forintot. Ennek a vagyonnak a jelentős része, 60 százaléka állampapírban van, így a Pénztárak az államadósság finanszírozásából is kiveszik a részüket. Ráadásul az önkéntes nyugdíjpénztárak az átlagosnál hosszabb lejáratú futamidejű állampapírokkal rendelkeznek, ami a finanszírozás stabilitása szempontjából sem mellékes. A Pénztárak emellett jelentős intézményi befektetőnek számítanak, a magyar tőzsdén és a vállalati papírokon keresztül élénkítik a gazdaságot. Olcsón fenntartható, egyszerű és érthető nyugdíjcélú megtakarítást kínálnak, ezzel az állami nyugdíjrendszer mellett megfelelő kiegészítő pillért jelentenek. Az egészségpénztárakon évente közel 55 milliárd forint áramlik át, közvetlenül hozzájárulva a munkavállalók egészség-megőrzéséhez. Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy ily módon az Egészségpénztárak közvetlenül fehérítik a magánszférát az egészségügyben, amellett, hogy hozzájárulnak ahhoz az egészségügyi szakemberek Magyarországon maradásához. Azaz az egészségpénztárak az orvoselvándorlás tompításában is szerepet játszanak.

Mi lesz a jövőben?
Összességében a pénztárak a dolgozók, a munkaadók és az állam számára is fontos szerepet töltenek be, biztosítják, hogy az munkavállalók anyagilag biztosabb és egészséges jövő elé nézzenek. Éppen ezért az a legfontosabb célunk, hogy az öngondoskodási piaci szereplőiként elismert pénztárakban történő megtakarításokat népszerűbbé tegyük a jövőben, és igyekezzünk minden megtenni azért, hogy a hatékony, eredményes működés fenntartása mellett az egyének és munkáltatóik öngondoskodási célú pénztári befizetései egyaránt kedvezményben részesülhessenek.