Tavaly április elején azt mondta a Fidesz gazdaságpolitikájával kapcsolatban, hogy úgy érzi, egyelőre nem tiszta az összes fontos részlet, márpedig az ördög éppen ezekben rejlik. Azóta eltelt több mint egy év. A kormány a minap bemutatta a Széll Kálmán tervet, amely sok szakértő szerint továbbra is kevés konkrétumot tartalmaz. Mi a véleménye a jelenlegi magyar gazdaságpolitikáról?
- A tavaly áprilisban megválasztott kormány nehéz gazdasági és pénzügyi helyzetben vette át az országot. A közgazdászok, az elemzők és a vállalkozók komoly és mélyreható strukturális változtatásokat vártak és várnak, amelyek biztosítják a gazdasági fellendülés fenntarthatóságát, a költségvetés hosszú távú konszolidálását. A most bemutatott Széchenyi terv és Széll Kálmán terv, a társasági adó csökkentése, valamint az egykulcsos személyi jövedelemadó bevezetése jó irány. Ezek olyan markáns intézkedések, amelyeknek meg kellene hozniuk a kívánt hatást. Bizonyos lépések ugyanakkor másfelé mutatnak. A válságadók bevezetése előtt a kormány nem folytatott előzetes tárgyalásokat az érintett ágazatok képviselőivel. A szakemberek nem vonják kétségbe a meghozott intézkedések szükségességét, de a középtávú láthatóságot és előreláthatóságot nagyon is hiányolják. Ezek mellett is vannak kevésbé érthető intézkedések. A szigorúan személyes véleményem szerint a gyes meghosszabbítása kettőről három évre szintén szembe megy az európai trenddel és a foglalkoztatási szint emeléséről szőtt magyar tervekkel, célokkal.
Hosszú távon rontották a gazdasági lépések a francia vállalatok Magyarországgal kapcsolatos attitűdjét? Önhöz milyen visszajelzések érkeztek?
- A különadók bevezetését bizonyos vállalatok elkobzásként értékelték. A nagykereskedelemben például a válságadó az 500 millió forintot meghaladó árbevételű cégek esetében 2,5 százalék, ez nagyjából megfelel az ágazati profitrátának. Az országimázs a vállalati szektorban szorosan összefügg az előreláthatóság kérdésével. Az állampolgárokhoz hasonlóan a cégek is lényegesen toleránsabbak válsághelyzetben, mint általában. Tisztában vannak azzal, hogy az államnak számos területen kell helytállnia, közszolgáltatásokat működtetnie, finanszíroznia és esetenként hirtelen, erőteljes lépéseket tennie, de a cégeknek is szükségük van a lehető legstabilabb keretre, ami lehetővé teszi számukra, hogy előre tudjanak tervezni gazdasági, pénzügyi értelemben egyaránt. Ez nem azt jelenti, hogy megkérdőjelezik a válságintézkedéseket, de ha hosszabb távon nem jön létre Magyarországon olyan környezet, amelyben nem változnak állandóan a játékszabályok, annak igencsak negatív hatása lesz az országról kialakult képre.
Érzékelhetők már a gazdasági fellendülés jelei Franciaországban, illetve a magyarországi francia vállalatoknál?
- Igen, már pislákol a fény az alagút végén, hiszen véleményem szerint 2010 volt a mélypont. A környezetemben többen is jelezték, hogy újabban olyan megkeresések érkeznek hozzájuk a vállalatoktól, amelyekkel korábban leállított vagy íróasztalfiókba zárt projekteket indítanának útnak. A fellendülés jelei az elmúlt időszakban egyértelműek voltak, a Földközi-tenger térségében zajló rendszerváltás azonban jókora kockázatokat rejt. Az olaj ára az események következtében már így is 110 dollárra nőtt hordónként, és a nyersanyag-, valamint az energiaárak emelkedésének hatására a német gazdasági növekedés visszaeshet, magával rántva az egész eurorégiót. A magyar növekedés jelenleg főként az exportnak köszönhető. A kormány által bevezetett intézkedések hatását véleményem szerint leghamarabb egy év múlva lehet majd érzékelni.
Tavaly Magyarország hírnevét a Sláger és a Danubius Rádió frekvenciapályázatának ügye, a pécsi vízmű körül kirobbant botrány is rontotta külföldön. Az elmúlt hónapokban a többi között a médiatörvény tervezete, az Alkotmánybíróság hatáskörének megváltoztatása és az ágazati különadók borzolták a kedélyeket. Hogyan hatottak ezek a francia-magyar kapcsolatokra?
- Teljesen egyértelmű, hogy a médiatörvény körüli nagy nemzetközi sajtóvisszhangnak negatív hatása volt, még akkor is, ha a jogszabály nem ment homlokegyenest szembe a demokratikus normákkal. Az egész ügy ráadásul néhány nappal a soros magyar uniós elnökség kezdete előtt robbant. Minden ilyen eset - akkor is, ha alapvetően belpolitikai kérdést érint - befolyásolja az ország általános megítélését. A médiatörvény körüli hercehurca például erősítheti azt a képzetet, hogy Magyarországon hiányzik a párbeszéd a civil társadalom, az ellenzék és a kormány között. Az a negatív háttérzaj pedig, amit a bevezetett különadók váltottak ki egyes ágazatokban, a potenciális befektetők számára lehet riasztó.
Mindezekkel együtt mennyire sikerül kiaknázni az európai uniós elnökség hozta lehetőségeket?
- Az eddigiek alapján úgy vélem, a magyar elnökség jól boldogul. Ami a tanácsülések vezetését, az Európai Bizottsággal fenntartott kapcsolatot illeti, ebben a szerepben mind a közösség vezetői, mind a tagállamok képviselői igen pozitívan látják az országot. Jól teljesítenek a magyar diplomácia képviselői, az elnökségi munkatársak is. Ráadásul azok, akik most az elnökségi teendőkkel foglalatoskodnak, az eddiginél lényegesen nagyobb rálátással rendelkeznek majd az európai intézményekre. A brüsszeli, luxemburgi, strasbourgi gépezet a gazdasági válság kitörése óta egyre nagyobb szerephez jut és az EU soros elnökségének mindig is érdeke szorosan együttműködni a közösségi intézményekkel.
