Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A világválságot talán Lengyelország vészelte át a legjobban Európában. Pénzügyi helyzetünk viszonylag jónak mondható, ami nem jelenti azt, hogy ne lenne szükség reformokra. Ugyanakkor nincsenek érvek amellett, hogy ezek súlyos, sokkoló csomagok legyenek. Elsősorban határozott változásokra van szükség, fokozatos bevezetéssel, melynek köszönhetően a reformok hatékonyabbak és megfelelően előkészítettek maradnak. Hacsak nem rövid időn belül elkerülhetetlen reformokról van szó, a sokkszerű bevezetés túl nagy sietséget, s ezzel gyengén előkészített tervezeteket eredményez, emiatt később könnyen eltérhetnek az eredeti céltól, vagy eltörölhetik őket a reformer kormány esetleges populista utódjai. A Polgári Platform (PO) gazdasági-politikai programja, amely két egymást követő kormányzást feltételez, az ország megreformálása során nem hagyja figyelmen kívül ezt a törvényszerűséget.
Az átmeneti nyugdíjat már 2008 decemberében bevezették, ez végre elindította a nyugdíjreformot. A reform részeként az elkövetkező néhány éven belül öt évvel megemelik az átlagos nyugdíjkorhatárt, melynek köszönhetően a foglalkoztatottság aránya már most, a válság ellenére is növekedést mutat. Ugyanebben az évben elvégezték a városi földterületek művelés alól való kivonását, valamint eltörölték az úgynevezett Religa-adót (a közlekedési balesetekben sérültek gyógyítására bevezetett, a biztosítók által havonta fizetendő díj, mely a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás 12 százalékának átirányítását írta elő az országos egészségügyi alapba).
Az adó eltörlésének köszönhetően 5-10 százalékkal csökkentek a kötelező biztosítás díjai. Emellett kidolgoztak vállalkozásokat segítő csomagot, melynek keretében 50 százalékkal, 1,2 millió euróra emelték a teljes körű könyvelési kötelezettség küszöbét; háromszorosára, két év alatt 30 ezer euróra nőtt a kisvállalkozók áfamentességének határértéke; jelentősen, 180 napról 60 napra csökkentették az áfa-visszaigénylés átfutási idejét, és 80 százalékkal mérséklődött a társasági alaptőke minimális összege; és - ami a legfontosabb - az adóhivatali eljárások során alkalmazni kezdték az "adózó iránti bizalom" elvét.
Az elmúlt évben két lényeges strukturális reformot sikerült megvalósítani. Az állami közpénzekről szóló új törvény értelmében megkezdődött a 4 éves pénzügyi tervezés, mely megszünteti az úgynevezett kiegészítő vállalkozásokat (önálló gazdálkodással és saját bevétellel rendelkező, kisegítő költségvetési egységek) és a költségvetési cégeket. Ennek következtében mérséklődött a foglalkoztatottak száma a közszférában, és egyre több szolgáltatás esetén vesznek igénybe outsourcingot. A másik fontos lépés az új munkaerő-kölcsönzési forma, az alkalmi kölcsönzés bevezetése volt, ez a lengyel fiatalok mobilitását növelte a munkaerőpiacon.
Az idén hagyták jóvá a lengyel oktatás versenyképességét növelő, hat törvényből álló csomagot. A következő évtől kötelezővé válik az orvosok és ügyvédek számára a pénztárgép használata. A kormány szeptemberben két másik reformot is elfogadott az úgynevezett civilizációs csomagból, az egyik a felsőoktatást reformálja meg a tudomány reformjához hasonló elvek alapján, a másik a bölcsődei nevelést liberalizálja.
Jelenleg Lengyelország számára nem az olyan hosszú távú problémák jelentik a fő gondot, melyek azonnali, radikális megoldásokat kívánnak és amelyek nélkül a jövő nemzedékek elveszítenék a méltó életre való esélyt. Az Európai Bizottság számításai szerint az unió országai közül Lengyelország a legfelkészültebb a demográfiai problémákra, nálunk a legalacsonyabb - Észtország mellett egyedüliként negatív - az elöregedés hosszú távú költségmutatója, az LTC, ami a demográfiai változások közpénzekre gyakorolt hatását mutatja.
Lengyelország problémája nem is az eladósodás mértéke. Az ország, amennyiben levonjuk a nyílt nyugdíjalapok számára befizetett járulékokból keletkező adósságot, a kilencedik legalacsonyabb GDP-hez viszonyított adósságállománnyal rendelkezik az EU-ban, az idén pedig a harmadik legalacsonyabb növekedést produkálta e téren. A gazdaság valódi problémája a strukturális deficit. Ez a jelentős adócsökkentésből származik, amelyhez párhuzamosan - korlátozás helyett - a 2006-2007-ben elfogadott gigantikus költségvetési kiadások társultak. A bevételek és kiadások közti disszonanciát ráadásul tovább mélyítették a gazdasági válság késleltetett hatásai, mint a munkanélküliség növekedése vagy az adóbevételek átmeneti csökkenése.
A strukturális deficit problémájának hatékony megoldása mindenekelőtt kemény kiadási politikát igényel az állam részéről. Lengyelország már több éve éppen ilyen takarékos költségvetési politikát folytat, ez volt az alapja az Európában modellértékűnek tartott, a globális pénzügyi válsággal szembeni intézkedési tervnek. Ezt a következő összetevők alkották: takarékosság a közkiadásokban a piacok bizalmának megőrzése érdekében (2008-2009), a válság következményeinek tompítása és a kiadások további következetes korlátozása (2010), valamint a deficit fokozatos lefaragása (2011-2014).
A pénzügyi egyensúly megteremtéséhez mindenekelőtt idő kell - a kiadások oldalán ugyanis minden intézkedésnek késleltetve jelentkezik a hatása. Ezért a kiadási oldalon történt változtatásokkal párhuzamosan, Németországhoz és Nagy-Britanniához hasonlóan Lengyelország is bevezetett a bevételek növekedésére irányuló lépéseket. Lengyelországban a PO-PSL kormány ideiglenes áfaemelés mellett döntött. Ez az intézkedés időt ad Lengyelországnak arra, hogy a kiadási oldalon megvalósított intézkedések egyre nagyobb eredményeket hozzanak, és fokozatosan eljussunk a pénzügyi egyensúlyhoz.
Hamarosan az alábbi intézkedések elfogadása várható: fegyelmező kiadási szabály, amely évente 1 százalékra korlátozza az állami költségvetés nem mereven előírt kiadásainak növekedését, valamint a gazdasági tevékenység deregulációs csomagja. Mi több, idén és a korábbi időszakban megvétózott reformok ismét törvényhozási lendületet kaphatnak. Ez vonatkozik az egészségügyi szolgáltatások és a nyugdíjak alapvető, jelentős mértékben megújított reformjára is. A 2011-es évekre vonatkozó tervekben szerepel az egyenruhás-szervezetek nyugdíjainak reformja, valamint a katonai kiadások rugalmasabbá tétele is.
Egyes szektorokban, amelyekben jelentős változásokra van szükség, a következő kormányzati időszak során mélyreható reformok várhatók. Ilyen többek között a mezőgazdasági társadalombiztosítási pénztár, a KRUS, amely nyugdíj-, baleset-, beteg- és anyasági biztosítási szolgáltatásokat nyújt az agrárium számára. A további reformokat azonban fokozatosan, kiszámíthatóan és nagyfokú társadalmi elfogadottság mellett kell bevezetni.
Amennyiben a reformokat nem megfelelő időpontban és nem megfelelő körülmények között vezetjük be, a reformer kormány esetleges populista utódja könnyűszerrel elherdálhatja nemcsak a kapott örökséget, hanem az elmúlt húsz év örökségét is.
