Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Ez év végére várhatóan átadják a forgalomnak Velence legújabb hídját - ez önmagában még nem lenne nagy szenzáció, hiszen a másfél száz kisebb-nagyobb csatornán eddig is 430 hídon lehetett átkelni a csaknem 120 sziget alkotta városban. A négyszázharmincegyedik híd azonban nem akárhol ível át: a Canal Grande két oldalát köti majd össze. A Velencét meghatározó s egyben ketté is osztó "nagy csatornán" ma három hídon lehet átkelni: a legismertebb természetesen a XVI. század vége óta álló Ponte di Rialto. A Canal Grandét nagyjából a közepénél átszelő, boltocskákkal teli kőhíd megépülte után csaknem háromszáz évet kellett várni a következőre, a Ponte dell' Accademiára, amely a Szent Márk tér közelébe viszi a gyalogost. A többször átépített fa- és fémszerkezetű híd 1933 óta áll mai formájában; egy évre rá készült el - egy ugyancsak a XIX. században épült vashíd utódjaként - a Santa Lucia pályaudvarra érkezőket fogadó kőhíd, a Ponte degli Scalzi. Rajtuk kívül legfeljebb a gondolás átkelőhelyeken mehet át a túloldalra, aki nem akar sokat gyalogolni a következő hídig, ám azokból sincs túl sok, és az átgondolázásért fizetni kell.
A Velencén belüli gyalogos közlekedés nehézségeit az új híd sem enyhíti igazán, ha már egyszer benn van valaki a városban, ám a megérkezést, illetve az elutazást annál inkább. A 94 méter hosszú építmény ugyanis a pályaudvar felőli oldalt köti össze a Piazzale Romával, márpedig e kevéssé romantikus téren van a buszpályaudvar, illetve innen lehet megközelíteni az autóparkolókat. Ezt a teret eddig vaporettóval, azaz a lassú, zsúfolt és drága vízibusszal érhette el az utazó, hacsak nem tett nagy kerülőt, több-kisebb nagyobb híd közbeiktatásával, de ahhoz turistáktól el nem várható helyismeret birtokában kell lenni. A közeljövőben viszont a "főcsapáson", tehát a Szent Márk tér felől a pályaudvari oldalon is végig lehet gyalogolni, és az új hídon át egyenesen be lehet majd futni a Piazzale Romára. Mindez persze főleg az egynapos, Velencét délelőttől estig letudó turistákat szolgálja - de hát bármennyire nem ők a legszívesebben látott vendégek, mégiscsak ők vannak többségben.
Az olaszok persze nem lennének olaszok, ha a híd megépültét nem kísérte volna rengeteg vita és késlekedés: Velence tizenegy éve írta ki rá a pályázatot, melyet a spanyol Santiago Calatrava nyert meg, mintegy hetven jelentkező közül. A műnek 2004-ben kész kellett volna lennie és eredetileg 6,7 millió eurót szántak rá. A végösszegről még ma is többféle számot közölnek a hírforrások - attól függően, mit számolnak bele -, de általában a 11 millió eurót közelítik. Ezért a pénzért acélszerkezet feszül a Canal Grande legelejénél, a legmagasabb pontján tíz méterrel emelkedik a víz színe fölé (a vaporettók így átférnek alatta), a legszélesebb szakaszán kilenc méterre terpeszkedik szét. Hasonlóan szinte az összes velencei hídhoz, ez is lépcsőzetes lesz - hiszen csak gyalogosok járnak rajta -, ám azoktól radikálisan eltérően a lépcsőfokok többrétegű, törhetetlen üvegből lesznek, csak az alátámasztásukat adja Velence jellegzetes építőanyaga, az isztriai mészkő. Nagy felháborodást váltott ki, hogy az építész nem gondolt a mozgássérültekre vagy a babakocsival, netán kerekes táskával járókra, holott az olasz törvények értelmében már jó pár éve biztosítani kell nekik is a közlekedési lehetőséget. Velence számos hídján ezt már megoldották (utólagos rámpákkal vagy emelőszerkezetekkel), a legújabbnál azonban az építész nem akarta elrontani a bronzkorlátokkal ékített üveglépcsők látványát. A legfrissebb hírek szerint azonban épül egy kiegészítő oldalrámpa, további egymillió euróval növelve a költségeket.
A híd elkészültének leglátványosabb szakaszából minden vita ellenére is igazi olasz festát csináltak a velenceiek. A tartószerkezet három fő elemét ugyanis a Canal Grandén úsztatták fel idén július vége-augusztus eleje egy-egy éjszakáján, s helyiek és turisták ezrei tapsolták végig, ahogy a monstrumok elhaladtak a történelmi paloták előtt. Az első alkalommal Velence polgármestere, Massimo Cacciari is végigkísérte a polgári védelem motorcsónakján a hídelemek útját, így persze volt alkalma látni azokat a transzparenseket is, melyeket a híd ellen a végsőkig tiltakozók feszítettek ki. A velenceiek többsége azonban mára elfogadta a város új elemét, csak éppen azt nem tudják még, miként dicsérjék vagy szidják. Hivatalos neve ugyanis még nincs a hídnak: a helyiek és a sajtó ma szinte általánosan a Ponte di Calatrava elnevezést használják, de a végső szót még nem mondták ki ez ügyben. A városi önkormányzat illetékese a velencei polgárok véleményét is megkérdezné - az önkéntes alapon eddig beérkezett javaslatok között olyan is van, amely szerint ezt az építményt is joggal hívhatnák a sóhajok hídjának.
