ok-sok év óta minden nyáron szép napokat töltünk családommal, barátainkkal, közeli rokonainkkal Olaszországban. Bebarangoltuk az északi területeket, megnéztük nevezetes városait, műemlékeit. Bepillantottunk a Garda-tó világába, hajóztunk a part mentén, és lenyűgözött bennünket a táj harmóniája. De ami örökre rabul ejtette szívünket, az Toscana. Történelmi és művészeti emlékekben gazdag gyönyörű tájai, ahol ötvöződik a múlt és a jelen. A magaslatokra épült városok és falvak, a karcsú ciprusok által szegélyezett kanyargós utak, letűnt korok hatalmát és gazdagságát idéző emlékek sokasága. A reneszánsz építészet gyöngyszemei a páratlan szépségű toscanai dombvidék szívében fekszenek. Talán egyetlen jelentős esemény nem befolyásolta annyira a történelmet, mint a Firenzében kezdődő reneszánsz. Tudósok, politikusok művészek, filozófusok és írók révén terjedt el, és egész Európa arculatát végérvényesen megváltoztatta. Sokakra talán kiábrándítólag hat, amikor először látják a reneszánsz építészet első reprezentánsát, a Pazzi kápolnát vagy a San Lorenzo régi sekrestyéjét. A gigászi gótikus építményekhez képest ezek valóban nagyon kicsikék, nem akarják méreteikkel agyonnyomni, lesújtani a nézőt, miként az istenközpontú építészet. Ez az új stílus az emberi szükségletek ésszerű léptékéhez igazodik, teret enged az ember erkölcsi erejének és intellektuális lényének. A reneszánsz megteremtői az emberi méltóság mellett törtek lándzsát, amely kifejezés még igen eleven és friss volt Firenzében.
Ezt a fogalmat juttatja kifejezésre például az Orsanmichele, a kereskedők temploma, ahol a szentek életnagyságú szobrai veszik körül az épületet. Aki igazán érezni akarja Firenze zamatát, menjen el a Bargellóba az egykori börtönbe és törvényszéki épületbe, ahol a firenzei fantázia nagy alkotásai mellett megtalálhatja az egykori firenzeiek élethű arcmásait, akik büszke és individuális tekintetükkel üzennek az utókornak.
Úgy gondolom, hogy egy XV. századi piacnap ugyanolyan lehetett, mint manapság: lármás alkudozás, harsány akcentusok,de a sienai Pálio-fesztivál sem sokat változhatott az évszázadok során. A színpompás korabeli öltözékben pompázó helyiek dobosainak fülsüketítő parádéja fogadott Sienában minket is, és az ezernyi turistát, akikkel együtt hömpölyögtünk utcáról-utcára, térről-térre. Ezen a fesztiválon zajlik a kerületek közötti lovas verseny is, ahol a zsokék nyereg nélkül ülik meg a lovakat. A verseny előtti napokban fogadások és felvonulások tartják lázban a várost. A verseny maga alig másfél percig tart, a győztes jutalma pedig egy pálio (zászló) és a napokig tartó ünneplés.
Toscanában lépten-nyomon gasztronómia kísértésnek vagyunk kitéve, a termékeny talaj pazar csemegékkel ajándékozza meg az itt élőket. Kimondhatatlanul finom vaddisznósonkák, szalámik és kolbászok, szarvasgomba, olívaolaj és még ezer finomság kínáltatja magát. A ciprusokkal tűzdelt hullámzó dombok között érlelt szőlőből készítik a méltán világhíres bort, a Chiantit. Toscana városai – Firenze, Siena, Pisa, Arezzo, Cortona – Olaszország legjelentősebb műkincseivel büszkélkedhetnek. A kisebb középkori városkák – például San Gimignano, amely a középkor óta szinte semmit nem változott – a páratlan szépségű toscanai dombvidék szívében találhatók. Toscana változatos tájai, a látványos hegycsúcsoktól a Chianti vidék lágyan hajló dombjáig mindenkinek felejthetetlen élményt nyújtanak.
Ignácz Valéria