Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
iába zajlottak másfél-két éve a játékosok érdekvédelmi szervezete (NHLPA), a klubtulajdonosok és a ligaelnök között az idő előrehaladtával egyre megfeszítettebb tárgyalások, a fizetések maximalizálásában az álláspontok alig-alig közeledtek egymáshoz, s a határidőig, 2004. szeptember 15-ig nem is született megegyezés. Ennek végül az lett a következménye, hogy az NHL 2004–2005-ös alapszakaszát nem tudták elindítani. A nézeteltérés – nem meglepő módon – abban állt, hogy a klubvezetők, tulajdonosok szerettek volna fizetési plafont bevezetni az elszabaduló játékoshonoráriumok miatt, ám a hokisok képviselői sehogy sem akartak belemenni az önmérséklésbe, azaz a fizetéscsökkentésbe – mondta lapunknak Spiller István, a Sport Tv szakkommentátora, az MTI szakírója. A tulajdonosok azzal magyarázták a szerintük elkerülhetetlen regulát, hogy az egyre kevesebb gól és a csökkenő nézőszám miatt mind kevesebb bevételhez jutnak a klubok, amiből már nem telik a csillagászati fizetésekre. A megállapodás nem jött össze, így a 2004–2005-ös szezon elmaradt.
Az NHLPA végül belátta, hogy a kevesebb több, azaz jobb, ha elfogadják a klubtulajdonosok által kínált feltételeket – azaz az átlagosan 24 százalékos fizetéscsökkenést –, mert így legalább játszhatnak, végül is nem kevés pénzért. Ez azonban nem egy egyszerű, általános csökkentés volt, bevezették a klubonkénti fizetési határokat is. Így jelenleg egy-egy csapat minimum-költségvetése 21 millió amerikai dollár, míg a plafont 39 millióban határozták meg. (Eddig a gazdagabb csapatok évente 50-60 millió dollárt is kifizettek hokisaiknak.) Ezt sem lehet azonban csak néhány klasszis zsebébe tömni, ugyanis az új szabályok szerint egy játékos maximum az éves kifizetések 20 százalékát viheti el, vagyis igencsak be kell osztani, hogy ki hova teszi a pénzét. Ez azonban még mindig kevés volt: a liga vezetői azt is szeretnék elérni, hogy a 30 csapat az NHL bevételeinek korábban számolt 75 százaléka helyett immár csak 52–56 százalékát költse el.
A 2005–2006-os szezon azonban nemcsak a kifizetésekben hozott újat, hanem a játékszabályokban is. Így a több gól érdekében 11 százalékkal csökkentették a kapusok felszerelésének felületét, nagyobbak lettek a támadóharmadok, megszüntették a kétvonalas lest, és ami talán a legfontosabb, sokkal könnyebben ítélnek kiállítást a játékvezetők – mondta Spiller.
A várt módosítások meg is hozták az eredményt – legalábbis ez szűrhető le az alig egy hónapja folyó alapszakasz találkozóiból. Nőtt a gólok száma, s már a nézők is egyre nagyobb számban váltanak jegyet a meccsekre. Igaz, utóbbival csak az USA-ban volt gond, a hat kanadai csapat a korábbi bajnokságokban is folyamatosan telt házas mérkőzéseket játszott. Ezzel együtt az utóbbi években nem sok babér termett a kanadai alakulatoknak, hiszen juharleveles gárda – a Montreal Canadiens – legutóbb 1993-ban hódította el a Stanley Kupát. Idén azonban megtörhet a jég, mivel eddig az Ottawa, a Montreal, a Toronto és a Vancouver is meggyőző teljesítményt nyújtott.
