Lengyelországban 14 évnyi átalakulás során a felsőoktatás résztvevőinek száma megnégyszereződött, de lassul az évente beiratkozók növekedésének dinamikája – a felsőoktatási boom 2002-ben véget ért. A mennyiségi növekedés helyett most inkább a minőség javítására koncentrál a kormány, amiben jó alapokra építhet, hiszen a lengyel felsőoktatás már évek óta feszegeti a porosz hagyományok kereteit.
A kormány felsőoktatási stratégiájában szerepel a diplomák uniformizálása, az oktatókkal szembeni követelmények növelése, így az oktatás minőségének emelése, az egyetemek és a vállalatok közötti kapcsolat erősítése, a munkaerőpiacon jobban használható diplomák kiadása, a gyakorlati oktatás erősítése – vagyis emelni kívánják a minőséget és visszaállítani a felsőoktatás presztízsét. Az oktatási rendszer átalakítása – a mennyiség és a minőség növelése – azonban gondot okoz, mert az állami intézményeknek nem áll rendelkezésükre megfelelő mennyiségű pénzügyi forrás. Többségük nem hivatalos hallgatói hozzájárulásokat kezdett szedni azért, hogy fejlesztési forrásokhoz jusson. Ez persze nemtetszést váltott ki, hiszen az alkotmány kimondja, hogy az állami intézmények ingyenesek. 2001 óta a lengyel költségvetés oktatási fejezete a GDP 0,88 százalékát tette ki, és a kormány ellenzi, hogy ez az arány meghaladja a GDP egy százalékát. A fejlesztésekhez szükséges pénzhez csak kerülő úton – tandíj szedése a plusz tevékenységekért, diákkölcsönök bevezetése – lehet hozzáférni.
Közben a világ ötszáz legjobb egyeteme között csak két lengyel intézmény szerepel – a Varsói Egyetem és a Jagelló Egyetem Krakkóban - Európa egyik legnagyobb múltú egyeteme.
Az állami támogatás azonban nem minden, sokkal súlyosabb probléma, hogy az egyetemekről hiányzik a megfelelő oktatói gárda. Nagyon kevés friss diplomás választja pályakezdőként, hogy oktatóként folytassa egyetemi pályafutását. Az egyetemen kívüli munka ugyanis nagyobb jövedelemmel és sokszor külföldi álláslehetőségekkel is kecsegtet. A PHD hallgatók ösztöndíja alacsony, és bár emelkedett a számuk, korántsem olyan mértékben, mint a hallgatóké. Az oktatói gárda aránya a diákokhoz képest alacsony, átlag életkoruk pedig magas, utánpótlás pedig nincs, mert aki teheti, a jobb fizetést nyújtó magánintézményekbe igazol át. Lengyelországban 116 állami és 227 magán felsőoktatási intézmény van, állami intézménybe közel 1,2 millió diák jár, az összes hallgató 70 százaléka, az egyetemeknek így egyre több óraadót kell alkalmazniuk.
A lengyel felsőoktatás nehéz helyzete és annak ellenére, hogy az országban igen magas a munkanélküliség, a diploma még mindig sokat ér a munkaerőpiacon.
Bodolóczki Linda