Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Elmúltak azok az idők, amikor az olaj emelkedő ára egymagában képes volt kiütni a nyugati világ gazdaságait. A fekete arany ára immáron közelít az inflációval és árfolyamváltozással korrigált abszolút rekordhoz - valahol éppen 100 dollár/hordó felett -, még sincs semmi jele annak, hogy a Nyugat megroggyanna. Szakértők szerint a fejlett gazdaságok egyszerűen felkészültek erre az árszintre.
Az Energy Information Administration (EIA) adatai szerint 1981-ben, az iraki-iráni háború kitörése utáni árcsúcs idején az USA GDP-jének 14 százalékát költötte energiára, míg 2006-ban csak 9 százalékát. Ez a változás az 1973-as olajválság után indult el, amikkor az arab országok az aktuális háborúban ismét Izraelt támogató Nyugatot exportjuk leállításával büntették. A Kongresszus ekkor az energiafelhasználás hatékonyságát segítő törvényeket fogadott el és a cégek beruházásainak fontos szempontja lett, hogy berendezéseik mennyi energiát fogyasztanak. Ennek eredményeként ma egy dollárnyi termelési érték előállításához feleannyi energia kell, mint 1981-ben, a gazdaság a nem energiaintenzív ágazatoktól (például informatika) függ.
Míg 1980-ban az átlagamerikai 105 percet dolgozott azért, hogy 100 mérföldön át itathassa átlagos nagyságú autóját, ez mára 52 percre csökkent. Ez részben a kisebb fogyasztású autómotoroknak, részben a magasabb béreknek köszönhető. 1981-ben szabadon elkölthető jövedelmük 8 százalékát költötték energiára az amerikaiak, míg 2006-ban csak 6 százalékát.
Végül más a mostani áremelkedés természete is, hiszen míg 30 évvel ezelőtt a kínálat korlátozása nyomta fel az olaj árát, ma a kereslet vezérli a drágulást. Ez azt jelenti, hogy a vevők valamiért hajlandóak többet fizetni az energiahordozóért. Emellett, mivel látják, hogy a kereslet kitartó, tudatában vannak annak is, hogy áldozniuk kell a hatékonyság növelésére, illetve az alternatív energiaforrások megtalálása.
