Bambergben az a tizenöt helybéli műkereskedő állított ki most is, akik másfél évtizede fogtak össze, hogy nyaranta együttes erővel vonzzák a vásárlókat, Salzburgban pedig negyven osztrák, német és svájci kiállító vonult fel az egykori hercegérseki rezidencián. A mérleg mindkét helyen pozitív volt, erősítve azt a vélekedést, hogy a válság számos szegmensben növeli a műkereskedelmi forgalmat, mert a nemesfém vagy a műtárgy hosszabb távon is megbízható befektetési eszköznek számít.
Az új kihívásoknak a rutinos kereskedők elébe is mentek némi profilbővítéssel. Az antik vagy a modern ékszerek egyedi példányai töretlenül keresettek, de a nemesfémárak elszabadulásával párhuzamosan a tört ezüst vagy a tört arany forgalmazására is többen vállalkoztak. Salzburgban az 1882-es alapítású Wiener Silbermanufaktur osztrák szecessziós ezüstök replikáit is kínálta − Otto Prutscher közel egykilós korsójának másolata 6900 euróba, négyszemélyes étkészlete 26 ezer euróba került.
A műalkotások közül Bambergben a Walter Senger galériájában 1,6 millió euróért megszerezhető négyrészes oltárképsorozat volt a legdrágább (id. Lucas Cranach műhelyéből), Salzburgban pedig a helyi piacvezető galériáspáros −Thomas von Salis és László von Vértes − egy 1956-os Picassót kínált Nő a műteremben címmel, 4 millió euróért. A salzburgi barokk palota belső udvara adott helyet annak a szoborparknak, ahol olyan monumentális alkotásokat is meg lehetett venni, mint például Fritz Wotruba terméskő emberpárja az ötvenes évekből (a Kinsky-palota májusi árverésén 224 160 euróért kelt el 150−300 ezer eurós becslés után). Idei alkotás volt a szoborparkban Werner Reiterer installációja, \"A szólásszabadság támogatására\", amelynek megafonrendszerében bárki beszédet mondhatott vagy éppen énekelhetett.
Vizitáció Bambergben egy oltárképsorozat volt a legdrágább
