A műgyűjtés kiszélesedése, a régiségek divatja felértékelte a restaurátorképzés amúgy is komoly tekintélyét − Magyarországon ehhez az oktatók többségét, a gyakorlathoz szükséges műhelyeket a Magyar Nemzeti Múzeum biztosítja és másfél évtizede a restaurátorhallgatók is itt mutatják be diplomamunkáikat. Az idei \"Megmentett műkincsek\" tárlaton tizennégy fiatal mutatkozik be − az \"ilyen volt, ilyen lett\" jegyében a műtárgyak mellett szöveges magyarázatokkal, illetve fotókkal avatják be a nyilvánosságot a műhelytitkokba.
A kiállításon akadnak múzeumi tárgyak − kelta kardoktól római szobortöredékekig −, de kifejezetten műgyűjtői szempontból érdekes darabok is. Ilyen például a XV. századi tűzaranyozott ezüst brassói kehely, zománcozott és vésett díszítéssel (Lengyel Boglárka diplomamunkája), vagy a XVI. századi díszes nyereg (Kozák Brigitta), vagy Bindo Altoviti olasz bankár és mecénás ezzel egykorú portréja (Takács Dorottya). A XVII. századi itáliai gyertyatartót Papp Mátyás állította helyre, a XVIII. századi darabok közül pedig kiemelkedik egy fényűző intarziás írókomód Észak-Itáliából (Sugár Tamás), illetve egy csont-, fém- és gyöngyházberakású délnémet barokk asztal (Harmati János). Egy újabb évszázadot ugorva került a kiállításra egy empire szekreter (Németh György) vagy a mesterien faragott-festett homoródalmási székely \"állótálas\" (Jakab Dániel). A használati tárgyak között érdemes megemlíteni egy berlini játék panorámaszínházat (Sor Zita), végül, de nem utolsósorban pedig egy szecessziós stílusú, kalitkával egybeépített akváriumot (Cserepkei Csilla). A frissen restaurált műtárgyak szeptember közepe után kerülnek vissza eredeti tulajdonosaikhoz, hazai, illetve külföldi köz- és magángyűjteményekbe.
