Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
NAPI Online: Az ICEG konferencia egyik tanulságaként az szolgált, hogy a pártok nyilvánosan nem szívesen beszélnek az elkerülhetetlen megszorításokról, mivel félnek a szavazatok elvesztésétől (mint azt a német szociáldemokraták példája is megmutatta). Látják-e esélyét annak, hogy a pártok a kampány bizonyos szakaszában – a hitelességverseny keretében – fair módon, felelősen tematizálják a kiigazítás rövidtávon várható negatív hatásait? Vagy éppen ellenkezőleg: a másik lejáratása céljából kihasználják azt?
Török Gábor: Az őszinte beszédnek nagyon kevés esélyét látom. Ezt legfeljebb a pártpolitikától elméletileg független szereplők kényszeríthetnék ki: a sajtó, a közgazdász elit, a véleményformálók vagy a civil szervezetek. Én azonban úgy látom, hogy a kampányban azok többségét is a politikai logika mozgatja, akik "hivatalból" nem lennének erre rákényszerítve. Így aztán a baráti sajtó, a támogató értelmiség és a lelkes holdudvar is elfogadja, hogy komoly dolgokról csak a választás után szabad beszélni.
Gyulai Attila: A kampánykommunikáció első szintje mellett mindkét győzelemre esélyes politikai erőnél megjelenik a „felelős politika” szintje. Az MSZP és a kormány kommunikációja ugyanakkor kettévált. Amíg Gyurcsány Ferenc tízmilliárdos fejlesztési programot hirdet, addig az újabb leminősítések után Veres János pénzügyminiszter igyekszik megnyugtatni a gazdaságot azzal, hogy a választás után rendbeteszik a költségvetést, illetve az államháztartást. Orbán Viktor egyszer ugyan, de már utalt rá, hogy a választás után jön egy-két átmeneti nehezebb év. Ugyanakkor fontos, hogy ez mindkét esetben kiegészítő jellegű kommunikáció, mely a választás után hivatkozási alap lehet a reformok kérdésében. Mindemellett az ellenfél lejáratásának is eszköze a megszorításokkal, negatív hatásokkal való riogatás: a Fidesz adóemelési szándékkal gyanúsította meg a kormányt, az MSZP pedig bevándorlók, külföldről érkező munkavállalók szükségességével érvelt a Fidesz TB-járulék-csökkentési ígérete ellen.
NAPI Online: Sokan úgy vélik, hogy a választók tudatossága, vagyis az ígéreteken való átlátás képessége négy év alatt jelentősen nagyobb lett, de – egyéb okokból – még nem érte el azt a szintet, hogy a választók tömegesen nemet mondjanak a felelőtlen, rövid távú politikai törekvésekre. Egyetértenek-e azzal, hogy a mostani választások tétje az, hogy nemcsak új kormányt, hanem felelős ellenzéket is választunk, hiszen a reformokat kétharmados törvények nélkül nem lehet meghozni?
TG: Nem értek egyet. Magyarországon alapvetően nem azért maradtak el a reformok, mert az ellenzék keményen támadta a kormányt, és nem támogatta a jobbnál-jobb javaslatokat. Ne felejtsük el, az egészségügy, az oktatás, az államháztartás területén nincs szükség kétharmados többségre - akár a radikális átalakításokhoz sem. Az új kormánynak éppen ezért nem hatalmas többségre, vagy jó indulatú ellenzékre, hanem bátorságra, felelősségre lenne szüksége. Én a felhatalmazás-elméletben hiszek: aki akár csak egy fős többséggel is rendelkezik, pontosan ugyanazt a "szabad kezet" kapja meg a választóktól, mint ha minden választó ugyanarra a pártra szavazna. A felelősséget nem szabad sem a választókra, sem az ellenzékre áthárítani: aki nem érez magában elég elszántságot az ország kormányzására, készüljön inkább az ellenzéki politizálásra.
GYA: Úgy vélem, hogy egyre több politikai szereplő szerint szükséges a kétharmados törvények módosítása, az pedig nem valószínű, hogy egy leendő kormány önmagában rendelkezne például az önkormányzati törvény módosításához szükséges többséggel. Ha a választók szemében az új kormány és az ellenzék egyformán érintettnek látszik a rendbetétel hátrányos következményeiben, az hosszabb távon könnyen vezethet a radikális politikai erők viszonylagos megerősödéséhez.
NAPI Online: Az MSZP múlt héten jött elő a hosszú távú gazdasági programjával, amelynek segítségével önmagát a progresszió letéteményeseként pozícionálja, míg a Fideszt a múltat konzerváló, maradi nemzeti hagyományokat követő pártként mutatja be. Nem került-e ezzel kommunikációs hátrányba a Fidesz? Milyen kampánystratégia alapján nem áll elő a párt saját programmal, hanem inkább apránként csepegteti gazdasági elképzeléseit?
TG: Az elemzőknek természetesen világos, hogy mi a különbség a program és az ötletek csepegtetése között, mégis azt hiszem, hogy a választók többsége egyáltalán nem érzi azt, hogy a Fidesznek ne lennének elképzelései, jövőre vonatkozó tervei. Sőt, a választási kampány eddigi időszakában a mi felméréseink szerint a politikai napirendet egyértelműen a Fidesz programelemei uralták. A végül majd elővezetett "hivatalos" program ebből a szempontból nem több, mint egy "bekötött telefonkönyv": kötelező előállítani, de legfeljebb arra kell csak ügyelni, hogy kellően vastagnak tűnjön.
GYA: A Fidesz lényegében programot hirdet, még, ha ez egyelőre nem is jelent meg egy, „A Fidesz választási programja – 2006” típusú dokumentumban. A programelemek egyenkénti bemutatásával a Fidesz igyekszik minél nagyobb figyelmet szerezni a maga számára, és arra törekszik, hogy olyan javaslatokat vessen fel, amelyekre az ellenfélnek is muszáj reagálnia. A kampány későbbi szakaszában emellett nagy figyelmet kaphat egy programadó rendezvény, hiszen a két nagy párt ma már egyformán látványos politikai showkat képes tartani.
NAPI Online: A mostani választások reformkényszer árnyékában zajlanak. Mi a véleményük arról, hogy az a párt fogja megnyerni a választásokat, amelynek vezéralakja el tudja hitetni a szavazókkal, hogy politikai messiásként csak ő képes kivezetni a válságból az országot?
TG: Nem hiszem, hogy meg lehetne fogalmazni valamilyen "minden eldöntő" szempontot a választások végeredménye szempontjából. Az azonban tény, hogy két elemnek, a hitelességnek és a kompetenciának kitüntetett szerepe lehet áprilisban. Abban azonban nem vagyok biztos, hogy a választók a válságból kivezető, a nehéz döntéseket is felvállaló felelős államférfit keresik. Nekem sokkal inkább úgy tűnik, hogy annak lehet nagyobb esélye, akinek inkább elhiszik, hogy komolyabb megrázkódtatás nélkül programjának, ígéreteinek nagyobb részét meg fogja valósítani.
GYA: Mind a Fideszre, mind pedig az MSZP-re igaz, hogy ígéretek megfogalmazása mellett „kivezető utat” is kínálnak. Az MSZP ugyanakkor nem válságról, hanem a jelenhez képest egy gondosan megtervezett jövőről beszél, miközben a Fidesz arról, hogy olyan „megoldásai” vannak, amelyek a jelen problémáira adnak választ. A reformkényszert a pártok úgy kezelik, hogy törekvéseinek a jó oldalát mutatják be, arról viszont, hogy milyen nehézségek várhatóak, nem beszélnek.
NAPI Online: A kampány jelenlegi szakaszában a nyugdíjasok és a kis- és középvállalkozók állnak a pártok célkeresztjében. Mi a véleményük arról a - kissé cinikusnak tűnő - nézetről, hogy történhet bármi, a nyugdíjasok fogják eldönteni a választások kimenetelét?
GYA: A választásokat a jelenlegi közvélemény-kutatások és a korábbi tapasztalatok alapján a bizonytalanok fogják eldönteni, hiszen ma minden elérhető adat szoros versenyről tanúskodik, ami egyúttal azt is jelenti, hogy a kampány utolsó szakaszában a pártok azokat próbálják majd elérni, akik addig még nem döntöttek a szavazásról. A nyugdíjasok döntő szerepéről szóló közkeletű nézetnek pedig az a másik közkeletű nézet mond ellent, hogy a nyugdíjasok általában határozott pártpreferenciával rendelkeznek, és nehezen kimozdíthatóak ebből.
TG: Murphy szerint az élet minden bonyolult kérdésére létezik egy egyszerű, kézzelfogható és ... téves válasz. Vagyis egy kijelentés igazságtartalmát nem az egyszerűsége adja. A választást természetesen nem a nyugdíjasok, a bizonytalanok, a fiatalok, a budapestiek - ezeket már mind hallottam - fogják eldönteni, hanem mindazok, akik végül 9-én és 23-án elmennek szavazni.
