Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Lányi András szerint a rendszerváltás után 16 évvel már megérett a helyzet arra, hogy az ökológiai politikai alternatíva kilépjen a pártpolitikai küzdőtérre. Bár az utóbbi években egyre többen ébredtek rá arra, hogy a közügyekben való részvétel mindannyiunk elvitathatatlan joga, Magyarországon még nincsenek meg az eredményes önszerveződés feltételei. "A többpártrendszer még nem demokrácia. A politikai-, gazdasági és médiahatalom olyannyira összpontosult a pártok és klientúrájuk kezében, hogy ezzel szemben teljesen esélytelen a civil ellenállás, és a döntéshozatal nyilvános ellenőrzésének igénye” – mondja Lányi, aki szerint az aránytalan választási rendszer miatt sem tud megjelenni új politikai erő a közéletben.
Baráti sajtó
A hatalommal egy pályán játszó média cinkosságára Lányi azt hozza fel példakánt, hogy januárban a közszolgálati televízió nem tudósított az Élőlánc Parlament előtti tiltakozásáról, amelyet a génmódosított növények termesztésének engedélyezése ellen szerveztek. Holott a többi országos televíziós csatorna, illetve a Magyar Rádió egytől-egyig tudósított az eseményről. „A témában megszólaló közleményünket az MTI sem volt hajlandó leközölni. Arra hivatkoztak, hogy testvérintézményről nem akarnak negatív hírt lehozni” – mondja Lányi.
Nepperek
A kis pártoknak jelenleg az a legnagyobb akadály, hogy összegyűjtsék a 750 ajánlószelvényt. De nem önhibájukból, hanem a nagy pártok által kialakított gyakorlat miatt. Közismert tény, hogy vannak olyan pártok, amelyek neppereket felhasználva, pénzért vásárolják a szelvényeket vagy éppen megtévesztéssel, más párt nevében csalják ki a lakosságtól a támogatást. „Országos tapasztalatunk, hogy a nagy pártok fizetett alkalmazottai és önkéntesei tízezrével gyűjtik tovább az ajánlószelvényeket, csak azért, hogy kiszorítsák a kis pártokat az egyéni kerületekből, és ezzel a területi listáról” – mondja Lányi, aki szerint Budapesten a legrosszabb a helyzet: a fővárosban vállalkozó nepperek adják-veszik az ajánlószelvényeket. (Az ajánlószelvényeket március 17-ig lehet leadni. Itt hívjuk fel olvasóink figyelmét - tulajdonképpen az Oszágos Választási Iroda helyett - hogy az ajánlószelvényt a visszaélések elkerülése végett kizárólag a választott párt egyéni jelöltjének vagy hivatalos megbízottjának adják le).
Miért, mi a jelenlegi gyakorlat?
Jelenleg az egyéni jelöltek indulásához 750 darab ajánlószelvény összegyűjtése kell. Viszont területi listán csak azok a pártok indulhatnak, amelyek a körzetben található egyéni kerületek legalább negyedében tudtak jelöltet állítani. Mivel a 20 területi – a tizenkilenc megyéből és Budapestből álló – listáról összesen 152 mandátum kerül kiosztásra, a nagy pártoknak célszerű még az első fordulóban, az egyéni jelöltállítás időszakában kiszorítani a területi listáról a kisebbeket. Így tudják legkönnyebben összesíteni a szavazatokat. Az Élőlánc szerint ez antidemokratikus gyakorlat, amely a választási rendszer szerkezetéből fakad. A párt ezért jövőre ügydöntő népszavazást kezdeményez a választási rendszer alapvető megváltoztatásáról. Többek között a parlamentbe bejutáshoz szükséges 5 százalékos küszöb 2 százalékra történő csökkentését, az ajánlószelvények eltörlését, és az országos lista megszüntetését fogják javasolni. (Országos listáról összesen 58 képviselő kerülhet be azon pártok által állított országos listáról, amelyek legalább 7 egyéni választókerületben tudtak jelöltet állítani. Itt az egész ország alkot egy választókerületet. És akkor még vannak a töredékszavazatok...)
Új szelek a politikában: a vállalatszerű demokrácia
A mostani választási kampány ugyanakkor egyéb antidemokratikus jelenségekre is rávilágított. A Fidesz jelöltjéről pénteken bebizonyosodott be, hogy a „cukorka és korbács” módszerével próbálta rávenni az MDF-es jelöltet a visszalépésre. Figyelemreméltó, hogy a fideszes jelölt a párt „vállalatszerű” működéséről beszélt, amelyben az ő felelőssége, hogy „a nyereséget, a profitot - ha úgy tetszik - kitermelje". A fideszes képviselőjelölt azt is elkotyogta: ehhez a felügyelő bizottság részéről kapott bizonyos utasításokat. A Fidesz - meglepően gyorsan – az egyetlen helyes magatartással reagált: a képviselőjelöltet azonnal visszaléptették és kizárták a pártból, Orbán Viktor pedig levélben bocsánatot kért Dávid Ibolyától. Ugyanakkor pontosan nem lehet tudni, hogy kiket takar a "felügyelő bizottságként" emlegetett csoport, és mliyen tartalmú utasításokat kapott tőlük a tisztelt képviselőjelölt-részvényes...
Aránytalan választási rendszer
Az antidemokratikus jelenségek nem önmagában a választási rendszer hiányosságaiból fakadnak. Inkább arról van szó, hogy a nagy pártok kiismerték a rendszer gyenge pontjait, amellyel a szavazatmaximalizálás érdekében sikeresen visszaélnek. 1990-ben még az volt a fő szempont, hogy a választási rendszer megvédje a plurális demokráciát a politikai szélsőségek parlamentbe kerülésétől. Másrészt védje magát a többpártrendszert is a túlzott és könnyen kezelhetetlenné váló elaprózódástól. Nem véletlen, hogy a Nyilaskeresztes Pártra vagy a Csokornyakkendősök Pártjára senki sem emlékszik – mivel ezek nem kerültek be a Parlamentbe 1990-ben. A választási rendszer tehát teljesítette történelmi funkcióját is, ám azóta megváltoztak a feltételek – mondja Lányi András.
A szabályozás nem követi a társadalmi változásokat
Szakértők szerint az elmúlt 16 év tapasztalata azonban megmutatta, hogy a vegyes választási rendszer meglehetősen instabil. Mivel a rendszer több ponton összekapcsolja az egyes szavazási módokat, az egyes pártokra leadott szavazatok csekély módosulása igen nagy eltérést eredményezhet a végeredmény tekintetében. Az is egyértelmű, hogy a rendszer matematikai instabilitása politikailag a nagy pártoknak kedvez. Ezt azonban a rendszerváltáskor még nem lehetett előre látni. Leszámítva a tavalyi jelentős módosítást - amely szerint a magyar állampolgárok külföldön is leadhatják voksukat a 2006-os választásokon - még mindig egy 16 évvel ezelőtti történelmi helyzetre kialakított rendszer alapján voksolunk.
Matematikai instabilitás = politikai instabilitás
A választási rendszer instabilitásra a legjobb példa a 2002-es választás, ahol a Fidesz a 176 egyéni mandátumból 95-öt, míg az MSZP-SZDSZ 81-et szerzett meg, ám területi listán már 73-77–ra fordult az arány (nem beszélve az országos listáról, amely tovább erősítette az aránytalanságot). Más kérdés, hogy a választási rendszer bonyolultságát a vesztes politikai erő saját rövid távú céljai érdekében próbálta kihasználni. Emlékezetes, hogy a Fidesz-vezérkar azonnal csalást kiáltott, és hetekig bátorította a polgári köröket tüntetésekre és a szavazatok újraszámlálására. A matematikai instabilitás tehát politikai instabilitással is fenyegetett.
Egy civil párt esélye a rendszerben
Lányi András szerint, ha a párt területi listát tudott volna állítani (mint ahogy a fenti okok miatt nem tud), akkor egészen biztosan elérték volna a 2-3 százalékot. Területi lista hiányában viszont csak az egyéni jelöltjeikben reménykedhetnek. „Ismertségünk alacsony, a népszerűségünk magas” – mondja Lányi. Az Országos Választási Bizottság adatai szerint országos szinten az ötszázalékos bejutási küszöböt általában 200-300 000 szavazatnál húzzák meg – a pontos számot befolyásolhatja a választási részvétel is. Ennek alapján a párt bizonyos benne, hogy a következő választásokon már a parlamentben fogják - hiteles módon - képviselni az ökológiai politikai alternatívát.
