Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Sárközy Tamás jogászprofesszort a miniszterelnök kérte fel a központi közigazgatás átalakítására 2004 augusztusában. A professzornak két kikötése volt: 1. a kormánybiztos személyes munkavégzéssel látja el feladatát, apparátusa nincs; 2. a kormánybiztos ezért sem költségtérítést, sem illetményt nem kaphat. A javaslat a Kormány előtt van, a győztes politikai erő döntésétől függ, hogy mit valósít meg a reformból.
- Miért nem nyilvános a tervezet szövege?
- Miért kellene nyilvánosnak lennie? A tervezetet a miniszterelnök felkérésére írtam, a mandátumom decemberben lejárt. Menet közben nem lett volna értelme nyilvánosságra hozni a részleteket, utána meg nem én rendelkezem a tervezet további sorsáról. Egyébként úgy logikus, hogy először a megrendelő lássa a megrendelt anyagot. Másrészt én egy szakmai vázat csináltam, amire a választások után a kormányprogramban kell rátenni a politikát. Jelenleg viszont nem lehet megmondani, hogy a győztes politikai erő milyen elemeket akar majd megvalósítani a programból. Harmadrészt a tervezet főbb elemei a szakmai nyilvánosság számára végig biztosítottak voltak, több szakmai vitát is rendeztünk. A kutatóként írt könyvem, amely februárban jelenik meg, a javaslat lényegét tartalmazni fogja. A közreműködők névsora és a program költségei sem titkosak, a költségek minimálisak voltak.
- Mi értendő kicsi és olcsó államon?
- Semmiképpen sem a semmit sem csináló, passzív állam értendő alatta. De az igen, hogy ne legyen nagyobb annál, mint amit a ténylegesen ellátott állami feladatok igényelnek. Magyarul: ne legyen öncélúan gigantomán, ne legyen annál drágább, mint amit a ténylegesen ellátandó állami feladatok megkívánnak. Igaz, ez is eléggé általános megfogalmazás, de az látható belőle, hogy az öncélú közigazgatási presztízsköltekezés nem tartozik a ténylegesen ellátandó állami feladatok körébe. És az a költekezés sem, amely állami fantomfeladatokhoz fűződik. Tehát ne legyen benne felesleges rongyrázás és a teljes lepusztultság egyszerre, amely utóbbi sajnos közintézményeinkre jellemző.
- Miért nem hatékony az állam?
- Hát azért, mert nem kicsi és olcsó. Magyarország nagy eredménye, hogy 1988. és 1995. között kiépült egy olyan jogállami intézményrendszer, amely a legkényesebb nyugati összehasonlításban is mindig dicséret tárgya. Nem kis eredmény 6-8 év alatt egy ilyen típusú államszervezetet kialakítani. De amikor ezt kialakítottuk, senki nem foglalkozott azzal, hogy ez az államszervezet mennyire hatékony, mennyire eredményes, és főleg azzal nem, hogy mennyire költségérzékeny. Emellett a szakmai színvonal is csökken. Az államnak nincs költségérzékenysége, nincsenek teljesítménykövetelményei, nincs rendes minőségmenedzsment-rendszere, nincs stratégiai tervezése. A magyar államszervezet túlpolitizált, túlcentralizált és óriási a vezetői dömping. Ennek következtében nagyon nehezen koordinálható, ami lelassítja a döntéseket. Ha egy szervezetben a vezetők száma mintegy 30, és mindegyik vezetővel egyeztetni kell - ilyen például a Miniszterelnöki Hivatal - akkor törvényszerűen lelassul a döntéshozatal.
Egységes állami vagyongazdálkodás kell
- Az Ön javaslata három új törvényre épül. Az egyik a kormányszervezet rendszeréről, a másik a költségvetési szervekről, a harmadik az állami vagyonról szól. Kezdjük az utolsóval, az állam vagyonjogi oldalával. Jelenleg hány szervezete van a magyar államnak?
- A Pénzügyminisztériumban erre olyasmit szoktak mondani, hogy 900 és 1300 között lehet a szervezetetek száma. De a magyar állam pontosan nem tudhatja, hogy hány szervezete van, mert a költségvetési szerveknek nincs bírósági nyilvántartásuk. Egységes állami vagyonkataszter sincs. Jelenleg ugyanis külön szerv rendelkezik az állam pénzvagyonával, külön szerv foglalkozik az államadóssággal, külön szervezet intézkedik az állami követelések és tartozások behajtásáról, egy másik önálló szervezet, a Kincstári Vagyoni Igazgatóság kezeli az állam tulajdonában álló műkincseket és ingatlanokat; az állami tulajdonú társaságok értékesítése az ÁPV. Rt jogköre. A széttagoltság bizonyos értelemben indokolt volt, hiszen az állam vagyonát privatizálni kellett. De most, hogy az intézményes privatizáció lezárult, szükség van a központi vagyongazdálkodásra. Az összkormányzati szemlélet jegyében létrehozandó az egységes államkincstári szervezet, amely egybe tudja fogni az állam vagyonát, mint például Franciaországban. Emellett egységesítendő a kormányzati szervezetrendszer gazdasági-ellátó-infrastrukturális apparátusa is.
- Mennyi idő alatt lehet ezt a célt elérni?
- A következő kormányzati periódus végére az egységes vagyongazdálkodási rendszer és az államkincstári szervezetrendszer fokozatosan kialakítható. Az ÁPV Rt.-t és a Kincstári Vagyoni Igazgatóságot már 2006 végére meg lehetne szüntetni. Az előfeltevések szerint összesen mintegy 30-40 ilyen közszolgáltató vállalat maradna állami tulajdonban, amely kincstári társaságként működne tovább. Fontosnak tartom kiemelni, hogy az egységes államkincstári szervezet a felállítandó Államkincstári Tanács alatt relatíve független maradna a mindenkori kormánytól.
- Térjünk rá a javaslat második nagy csoportjára, a költségvetési szervekre. Mi a gond velük?
- Minden. Jelenleg a költségvetési szervek területén zűrzavar van. A változtatás értelme, hogy a jövőben nem lesz szükség társaságba rejtett minisztériumi háttérszervezetekre, és a törvény megtiltaná a minisztériumoknak, hogy elbújtassák az apparátusukat. Megszüntetni javasoljuk a kormányzati közalapítványokat, a közhasznú társaságokat, valamint az országos hatáskörű szervek egy részét. Miért kellene például a házinyomdát vagy egy üdülőt közhasznú társaságba kiszervezni? Ezek közüzemek, amelyekre a költségvetési gazdálkodás speciális szabályai alakítandók ki.
- Pontosan milyen intézmények tartoznának még a költségvetési szervek körébe?
- A javaslatom többféle költségvetési szervet ismer. Lennének közhatalmi költségvetési szervek, ahol természetesen köztisztviselők dolgoznak, tipikusan ilyenek a minisztériumok. Lennének közintézmények, amelyeknek több alfaját kell kialakítani. Ezek az intézmények 1945 előtt megvoltak, és ma is megvannak például Ausztriában. Az alfajok egyike a közintézet (iskola, óvoda, kórház, kutató-fejlesztő intézet). A másik a fentebb már említett közüzem, amely technikai szolgáltatást nyújtó költségvetési intézmény, gyakorlatilag a közigazgatás rezsiszervezete. A vezető mind a két intézménynél köztisztviselő, mindenki más a Munka Törvénykönyvének hatálya alá tartozik, legalábbis Ausztriában. Tehát az osztrákoknál az iskolaigazgató köztisztviselő, de a tanár nem. Az állami üdülő vezetője köztisztviselő, a takarító nem.
- Lehet-e teljes értékű a javaslatának ez az eleme anélkül, hogy ne rendeznék a köztisztviselői-közalkalmazotti jogállást?
- Persze, hogy nem, de erre külön javaslat készült. Ha ezt a szervezetjogi alapot most megcsinálnánk, mondjuk a 2006-os választások után egy éven belül, akkor arra rárakható a köztisztviselői-közalkalmazotti jogállás rendezése. Ebben a kérdésben politikai döntést kell hozni. Szakmailag kétféle elképzelés harcol egymással a világban és nálunk is. A német-francia megoldás a közfeladat elsőbbsége miatt egységes közszolgálati rétegben gondolkodik, akikre nem a Munka Törvénykönyvét alkalmazzák. Az amerikai "new management" rendszerben van egy nagyon szűk köztisztviselői réteg, és mindenki más a Munka Törvénykönyv hatálya alá tartozik, azaz voltaképp nincs külön közalkalmazotti státusz. Vadász János (a közszolgálati reformért felelős kormánymegbízott) egységes közszolgálati jogviszonyban gondolkozik, de van egy hagyományosabb javaslat is. Mind a két verziónak vannak előnyei, hátrányai. A hollandok, skandinávok az amerikai modell felé mozdultak, mások a német-francia megoldás felé. Az általunk készített szervezeti javaslat mindkét variánshoz tud alkalmazkodni.
- Ott tartottunk, hogy négyfajta közintézmény lenne, a közintézetekről és a közüzemekről már beszéltünk. Melyek a következők?
- Az önkormányzó költségvetési szerv a harmadik, mint pl. az egyetem. Végül lenne a költségvetési célalap, amely felváltaná az államháztartás rendszerén kívül lévő, és a Számvevőszék által jogosan bírált közalapítványok többségét. Közalapítványokat terveink szerint a jövőben csak törvény hozhat létre. Közhasznú társaság sem lenne, mert a közintézet és a közüzem elegendő erre a célra.
Az interjú második része itt olvasható.
