Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
<font face="Arial" size="2">
– A javaslat szerint nem a bíróságnak, hanem közjogi szabályozásnak, tehát törvénynek kellene rendeznie, hogy egy szervezet mikor minősíthető közhasznúnak. Ha jól tudom, az új társasági törvény – amit egyébként szintén Ön készített – ezért szünteti meg a kht-t, de be is vezeti a másik oldalon be a nonprofit társaságot. Tehát bizonyos intézmények megszűnnek, de létesülnek helyettük mások.
– Pontosan. A reform nem egyoldalú rombolást jelent, hanem átépítést. A közhasznú társaság egy elavult jogintézmény, amely mellékesen foglalkozott nonprofit tevékenységgel. Az állam gyakran menekült is ide a közszolgálati kötelezettségei elől. A nonprofit társaság viszont főszabályként folytat nem nyereségorientált tevékenységet. Ez tehát a valódi civil szerveződésnek van kitalálva, amelyek tényleges jóléti és szociális feladatokat látnak el. Azt pedig, hogy az állam ebből mit ismer el közhasznú szervezetnek, azt a tervek szerint valóban egy külön törvény, a közhasznú szervezetekről szóló törvény szabja majd meg. Ilyen szervezet lehet egyesület, alapítvány, társaság stb.
– Utolsónak maradt a kormányszervezet újragondolása. Mielőtt rátérnénk a minisztériumokra, szeretném megkérdezni, hogy Ön mit változtatna a mindenkori kormány munkáján?
– A kormány legalapvetőbb feladata az összkormányzati stratégia kialakítása. Ma olyan részstratégiákkal találkozhatunk, amelyek nem illenek össze. Nincs egységes összkormányzati szemléletmód és nincsenek olyan intézmények, amelyek ezt biztosítani tudják. A másik, hogy ha egyszer döntés születik, legyen határozott annak végrehajtása. Ne sikkadjon el a végrehajtás, és intézményesen ellenőrizzék azt. A harmadik, hogy az állam hatósági, jogállami jellegének megtartásával a hangsúly egyre jobban a helyeződjön át a közszolgáltatásokra. A negyedik, hogy legyenek intézményes fékek a túlcentralizálás és a vezető állások elburjánzásával szemben. Ez nem könnyű feladat, mert a politikának az az érdeke, hogy növelje a vezető állásokat. Hiszen valahogy honorálni kell, ha valaki hozott a pártnak ötezer kopogtatócédulát. A Jóskának komoly politikai érdemei vannak, hát csináljunk neki egy hivatalt. Ugyebár ez már Mikszáth műveiből is ismert.
– Pontosan milyen intézményes fékekre gondolt?
– Például, ha törvényben mondjuk ki, hogy egy minisztériumban csak egy politikai államtitkári poszt létesíthető. Vagy ha kimondjuk, hogy a minisztériumoknak csak olyan dekoncentrált szerveik lehetnek, amelyeket törvény lehetővé tesz. Vagy ha kimondjuk, hogy kormánybiztost csak akkor lehet kinevezni, ha a rábízandó tevékenység nem tartozik egyetlen tárca feladatkörébe sem, és a kormánybiztosi megbízatás maximum két évre szólhat, és nem örökre. A Pénzügyminisztérium ma a legnagyobb létszámú tárca. Ha ott elegendő négy helyettes államtitkár, akkor a kisebb minisztériumokban miért kell hat?
– Mi az az önálló szabályozó hatóság és a kormányügynökség?
– Ezek az intézmények a tengerentúlról jöttek át Európába, és főleg kisebb országok alkalmazzák. Például ilyen nálunk a Nemzeti Hírközlési Hatóság, amelyet az irányító miniszter nem utasíthat, és a vezetője határozott – általában hosszabb – időre van kinevezve. A kormányhivatalok egy részét önálló szabályozó hatóságként kell kialakítani, ami azt jelenti, hogy a Kormány irányítási jogosítványai korlátozottabbak. A kormányügynökség a minisztérium külön szervezeti egysége, amely költségvetési szervként – és nem társaságként – lát el ország marketing vagy gazdálkodási feladatokat. Jelenleg nálunk ilyen lehetne a jelenlegi Magyar Turizmus Rt., vagy az ITD Hungary Kht.
Túlpolitizáltság, nem létező régiók, hatósági jelleg
– Térjünk rá a minisztériumokra. Javaslata szerint a minisztériumok elsődlegesen stratégiával, szabályozással („better regulation”) és nemzetközi-, illetve civil kapcsolattartással foglalkoznak. A dereguláció során milyen hatásköröket, feladatokat vonna el a minisztériumoktól?
– Mindent, ami nem fér bele a minisztériumok fentebb említett három alaptevékenységébe. A cél az, hogy a minisztérium ne foglalkozzon hatósági teendőkkel, intézményirányítással és pénzosztogatással. Meg kell tehát rostálni az ún. országos hatáskörű szerveket. Azokat a hivatalokat, amelyek nem töltenek be hatósági feladatokat – mint például a Meteorológiai Intézet – át kell minősíteni közintézménynek. Indokolatlan, hogy minden tárcának legyen megyei szervezete, sőt van olyan tárca is, amelynek kilenc különböző dekoncentrált szerve van. A hatósági feladatok egy részét újra visszaadnám a kamaráknak, másik részüket az önkormányzatoknak, harmadrészüket a ma még nem létező régióknak.
– Ismét egy olyan elem, amely rendezésre vár…
– Pontosan. A régiók kialakítására óriási szükség van, hiszen az Európai Unió regionális alapú. Bár a magyar gazdaság benne van Európában, a magyar állam többek szerint nincs. Ezért a közigazgatás reformja, a hatékony állam kialakítása nem képzelhető el a területi államreform nélkül, decentralizálás nélkül, dereguláció nélkül.
– Mi a funkciója a miniszternek az Ön rendszerében? Régebben azt mondta, hogy a miniszter ne pártember legyen, hanem szakember.
– Azért nem teljesen ezt mondtam. A javaslat abból indul ki, hogy a miniszter alapvetően a Kormány tagja, tehát elsődlegesen az összkormányzati stratégia képviselője a tárcánál és nem a tárca érdekképviselőjének kell lennie a kormányban. Mint kormánytag szükségképp politikus, de egyben képesnek kell lennie a minisztérium szakmai vezetésére is. A miniszter egyszemélyben politikus, közigazgatási vezető és menedzser. A politikai és szakmai elemnek a miniszter személyében is egyensúlyban kell lennie.
– Állítana-e új szakmai követelményrendszert a központi közigazgatásban dolgozó köztisztviselői kar elé?
– Természetesen. Be kell vezetni a teljesítménykövetelmény rendszert, a minőségbiztosítási rendszert, és a költségelemzési rendszert. Ez utóbbit a Miniszterelnöki Hivatalban már ki is dolgozták. A reform humánpolitikai reform nélkül nem vihető végbe. Ezen most sokan dolgoznak.
– A főtisztviselői karral kapcsolatban mi az elképzelése?
– Megoszlanak a vélemények. Az angolszász országokban nincs ilyen, a német típusú közigazgatásban van. Bokros Lajos feudálisnak nevezi, és az eltörlését javasolja. Én úgy gondolom, hogy ha már az előző kormány megcsinálta, ne töröljük el. Azt viszont megszüntetném, hogy vezetők és pályakezdők kapják. Komikus, ha valaki az első munkahelyén rögtön főtisztviselőként indít. Szerintem a főtisztviselői kinevezés annak a beosztottnak való, aki 15-20 éve a közigazgatásban dolgozik, nincsenek vezetői képességei, viszont nagyon jó szakember. Tehát a kiemelkedő munkát ne az államtitkári kinevezéssel honorálják, mint most, hanem csináljanak a munkatársból főtisztviselőt.
– Az Ön mandátuma kizárólag a központi közigazgatás rendbetételére vonatkozott. Ön szerint a reform elindíthat-e egy szélesebb körű államreformot, amely az önkormányzati rendszer, az egészségügy átalakítását is magával hozhatná?
– Igen, a kormányzás modernizálása jelentős húzóerő lehet. A teljes államreformhoz új Alkotmány és a kétharmados törvények sora kell, a kormányzati szervezeti reformhoz alig kell törvényhozás. A szándék mindenesetre az, hogy a kormány elkezdi a reformot, és ennek át kell mennie egy szélesebb államreformmá. Ha normális politikai körülmények fognak kialakulni a választások után, akkor szerintem a kormányzati reform mellett a területi államreform is megoldható.
– Végezetül még egy kérdés: milyen menetrendet határozott meg a reformok végrehajtására?
– Az átalakítást a következő kormányzati ciklus végére szerintem le kell zárni. Ezen belül a javasolt intézkedések 80 százalékának 2007 végére kész kell lennie. Én azt tartanám egyébként helyesnek, ha a kb. 20 százalékos csökkentést jelentő enyhébb változattal indulnánk és 2010-re, azaz a kormányzati ciklus végére jutnánk el egy kb. egyharmados szervezeti csökkentéshez. Ehhez viszont politikai döntés kell, vagyis a választásokon győztes politikai erő szándékától függ, hogy végrehajtja-e az átalakítást.
