Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A NAP Munkacsoport alapító tagja volt a Magyar Azbesztmentesítők Szövetsége, az Épületfenntartási K+F Alapítvány, a Levegő Munkacsoport, a Bancraft Kft., majd a munkacsoport kibővült az érintett minisztériumok, kormányhivatalok, önkormányzatok, szakmai szervezetek delegáltjaival is. A csoport által készített tanulmány tartalmazza az addig felmért károsító forrásokat.
A lakóépületek kivitelezésekor elsősorban a pincefödémek szigetelésére használtak szórt azbesztet. Múlt év végi sajtóhírek szerint az eddig mentesített felületek aránya 20 százalék.
Az azbeszt gyűjtőfogalom a természetben előforduló ásványi anyagok egy speciális csoportjára. A három legjobban elterjedt típusa: a Krizotil (fehér azbeszt), a Krokidolit (kék azbeszt) és az Amozit (barna azbeszt).
Az ókor óta használt, világszerte elterjedt azbeszt kitűnő hő- és tűzálló, savakkal szemben ellenálló, elektromos szigetelő tulajdonságainak köszönhette népszerűségét. A XX. század végére közel 3000 azbesztet tartalmazó termék született, az élet számos területén megjelent ez az anyag. A tömeges használattal és az azbeszt környezetbe való kikerülésével azonban fokozatosan derült fény annak káros, rákkeltő hatására. Emiatt világszerte programok indultak el bizonyos azbesztfajták használatának korlátozására, illetve az azbesztmentesítésre.
Az azbesztet számos iparágban, például az építőiparban alkalmazták hazánkban is. A XX. század elejétől Nyergesújfalun, később Selypen állítottak elő nagyobb mennyiségben azbesztcement palát és csövet. Épületekben és műszaki berendezésekben egyaránt használták tűz-, hő- és hangszigetelésre. Legveszélyesebb válfaját, a kék azbesztet 1992-ben tiltották be Magyarországon. A kevésbé káros, ám a legnagyobb mennyiségben használt (a világ azbeszttermelésének 90 százalékát kitevő) fehér azbesztet pedig 2005. január 1-jéig lehetett használni hazánkban.
A szórt azbeszt az emberi egészségre legkárosabb azbeszttermék. Körülbelül 90 százalékban tartalmaz azbesztet, amit kevés cementtel gyengén kötnek, majd felszórnak. Ez a termék hamar elöregszik és a lemálló azbesztszálak a legkisebb behatásra is (akár szélfuvallatra) a levegőbe kerülnek.
Az összes felhasznált azbeszt jelentősebb részét az emberi egészségre lényegesen kevésbé kockázatos azbesztcement formájában forgalmazták. A cementben megkötött, a végtermékben csak körülbelül 10-15 százalék azbesztrostot tartalmazó termékből a veszélyt jelentő szálak csak az anyag szétmorzsolásakor kerülnek a levegőbe.
Hogy kerül azbeszt a környezetbe napjainkban? Az épületekbe több mint negyed századdal ezelőtt beépített, gyengén kötött szórt azbeszt kötése elöregszik és porladni kezd. Ha nincs védőburkolat, akkor ez közvetlenül a levegőbe kerül. Számos esetben a védőburkolat a mindennapi használat során sérül, és így jut az azbeszt a környezetbe. Az azbesztrostok a lakásokba, irodahelyiségekbe is bejuthatnak, különösen ott, ahol klímaberendezés vagy gépi ventilláció üzemel. Bármilyen azbesztet tartalmazó épület, építőanyag bontásakor kerülhet azbeszt a környezetbe, ha nem tartják be a legszigorúbb védelmi előírásokat.
Számtalan családi és társasház tetejét ma is azbesztcementből készült műpala fedi. Az ép azbesztpala nem jelent számottevő egészségügyi kockázatot, cseréjére a jelenlegi jogi szabályozás és tudás szerint nincs szükség. Cseréje, bontása esetén azonban a palatáblák törése, vágása, fúrása szigorúan tilos, hiszen kizárólag így kerülhet a levegőbe az azbesztpor, veszélyeztetve az emberek egészségét. Az azbesztpala táblákat épen kell dupla falú polietilénzsákba vagy zárt konténerekbe helyezni, majd veszélyeshulladék-lerakóba szállíttatni. A lehullott azbesztet sose porszívózzuk, hanem vizesen mossuk fel!
