Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A munkavédelem országos programjának - középtávú, öt évre szóló cselekvési rendszerként - célja a jelen munkavédelmi gondjainak megoldása és a jövő problémáinak megelőzése. Most van napirenden a munkavédelem országos programjának értékelése és a következő évekre a nemzeti munkavédelmi stratégia kialakítása. Ez alkalmat ad egy rövid áttekintésre a munkavédelem rendszerváltozás óta eltelt időszakban bekövetkezett fejlődéséről, és arra, hogy közös gondolkodásra késztessen a jövő feladatairól - fejtette ki Mandrik István, az Országos Munkavédelmi Bizottság tagja, a PBSZ Kft. ügyvezető igazgatója.
Magyarországon az 1990-es politikai és gazdasági rendszerváltozás előtt 15-17 ezer, döntően állami munkáltató foglalkoztatott mintegy 4,5 millió munkavállalót. A társadalmi változások következtében 1998-ban a vállalkozások száma közel 800 ezer volt. Ma közel egymillió munkáltató van hazánkban, ám ebből csak mintegy hatezren foglalkoztatnak ötvennél több munkavállalót, és 25 ezren tíz főnél többet. A munkáltatók száma tehát majdnem két nagyságrenddel növekedett, ezzel egy időben a munkahelyek mérete és létszáma meredeken csökkent. Elsősorban a hagyományos ipari szférából és a mezőgazdaságból kerültek ki a rendszerváltozás vesztesei, azonban a szolgáltatásban is megjelentek a szakirányú képesítéssel nem rendelkező munkanélküliek.
Nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy az átmeneti időszakban Magyarországon a munkavédelem jogi szabályozása a mai formájában nem létezett, ugyanis nem törvény szabályozta a munkavédelmet. Ma is csak a szervezett munkavégzés keretében foglalkoztatottakra vonatkozik a munkavédelemről szóló törvény, holott a rendszerváltozás folyamatában a nem szervezett munkavégzés keretében dolgozók száma jelentősen emelkedett. A munkahelyi egészség és biztonság védelme pedig nemzetgazdasági szempontból is igen fontos.
A szervezetszerű munkavégzésből kikerültek egy része egyéni vagy társas vállalkozóvá vált, úgy, hogy gyakran még a társas vállalkozás keretében is egyedül végezte a munkát. Ez a csoport - a munkában részt vevő segítő családtagjaikkal együtt - komoly létszámot (azonban statisztikailag nehezen megjeleníthető és érdekeik artikulációjára nem vagy kis mértékben képes csoportot) képvisel, ők egy az egyben kikerültek a munkavédelem hatóköréből. Ide tartoznak a mezőgazdasági kistermelők, a családi gazdaságok és őstermelők, akik semmiféle gondoskodásban és munkavédelemben nem részesülnek.
A munkáltatókra és a munkavállalókra ezzel egyidejűleg súlyos gazdasági terhek nehezedtek a tőkehiány, a munkanélküliség fenyegetettség, a kényszerűen magas társadalombiztosítási és adóterhek miatt. Vonzó a feketegazdaság, ahol a munkavédelmi garanciák még kevésbé érvényesülhetnek. Fennáll a veszély, hogy a munkavállalók nem egészséges és biztonságos munkakörülményeket, hanem elsősorban magasabb béreket akarnak, ezáltal munkáltatók és munkavállalók között rossz érdekközösség alakulhat ki, amely a munkavédelmet a gazdaságosság kerékkötőjének tekinti.
A kialakult helyzetért felelősöket nem kell keresni, azonban okokat lehet találni. A helyzet önmagában gondok forrásává vált, hiszen tipikus anómiás állapot alakult ki a társadalomban: a régi már nem működött, az új pedig még nem hatott; a közpénzek elköltésénél pedig mindig akadt fontosabb feladat, mint a munkavédelem. Tovább rontotta a helyzetet, hogy az OMMF hosszú évekig a pénzbehajtó hatóság szerepében jelent meg.
A feladatok világosan kirajzolódnak - mutatott rá Mandrik István. Először is a munkáltatóknak gazdaságilag közvetlenebb módon érdekeltté kell válniuk a munkavédelemben. Ennek érdekében el kell különíteni a munkahelyi egészségkárosodások és balesetek biztosítási ágát; az elkülönített ágon belül differenciált járulékrendszert kell kialakítani, amelyben megfelelő veszélyességi (kockázati) besorolás alapján a befizetések arányosak a munkavégzés kockázataival és függnek a bekövetkezett munkabalesetek és foglalkozási megbetegedések alakulásától. Az elkülönített biztosítási ág kialakítása és működésének megindulása után a munkavédelmi követelményeket és a biztosítási ágat megfelelő differenciálással ki kell terjeszteni az egyszemélyes vállalkozásokra is. Másodszor, a munkavállalók egészségének és biztonságának védelme érdekében hosszabb távon a foglalkozás-egészségügyi szolgálatok szakmai színvonalát kell emelni; meg kell erősíteni a munkabiztonsági és munka-egészségügyi kutatások intézményi kapacitását és intézkedéseket kell hozni a munkavédelmi (munkabiztonsági és munka-egészségügyi) képzés rendszerének korszerűsítésére.
Végezetül még a következő két feladatot kell megoldani: ki kell alakítani a középfokú, illetve felsőfokú munkavédelmi szakemberek iskolai jellegű képzési rendszerét, amely az általános, illetve a középiskola után lehetőséget ad szakirányú graduális végzettség megszerzésére, felülvizsgálva a munkavédelem ismeretanyagát, továbbá a költségvetési tervezés során a munkavédelmi feladatokat elkülönítetten kell megjeleníteni a minisztériumok és országos hatáskörű szervek költségvetésében.
