Justice-t a Szigetre! Justice-t a Szigetre! – kiabálja a magyar popínyenc közönség, de hangja elvész a jó ízlés biztos kuckóján kívül tomboló orkánban. Akinek akár csak egyetlen YouTube-on elkapott videó erejéig volt szerencséje a francia dj-pároshoz, pontosan tudja, hogy nehéz ma ennél szórakoztatóbb produkciót találni az elektronikus zene színterén. Van persze az LCD Soundsystem vagy éppen a !!!, de egyikük sem szól annyira az eksztázisról, mint a fent nevezett (és itt nem kell feltétlenül rosszra gondolni).
Az egész úgy kezdődött, hogy Gaspard Augé és Xavier de Rosnay feldolgozta a Simian nevű angol elektro-rock zenekar Never Be Alone című számát, és világrengető slágert fabrikáltak belőle We Are Your Friends címen (a kapcsolódó klip pedig megnyerte az MTV Europe Music Awardsot). A diszkók rongyosra játszották a számot, ezt követően pedig újabb remixek jöttek, többek között Britney Spears és a Fatboy Slim dalaiből. Az idén pedig megjelent debütáló albumuk, a † (Cross).
A működési elv a roppant egyszerű – és jellegzetesen francia – rockzenei energia, plusz húzós elektronikus alapok, plusz fülbemászó popdallamok hármason nyugszik. Nem múlhat el Justice-kritika a kilencvenes évek francia house-óriása, a Daft Punk felemlegetése nélkül, és a hasonlóság ugyan korlátozott, de ha valahol, ezen a ponton mindenképpen fellelhető – az elektronikus zene lényegében punkba hajló értelmezése mindkettőjük erőssége. Az albumon a We Are Your Friends nem szerepel, helyette a Michael Jackson tiszteletére készült D.A.N.C.E. lett a fül csillagos ötös rágógumija (a mondókaszerű refrénből pedig az ebből készült millió remix hozta ki a maximumot). Vannak egészen más jellegű számok is az albumon, például szinte metált idéző monumentál-techno (Waters of Nazareth), hip-hopos hangmintákkal operáló robot-melódia (The Party), illetve zsigerekre ható tánczene (például a nyitószám, Genesis). Mindebből talán már sejthető, hogy a szó klasszikus értelmében ez nem is összefüggő album, sokkal inkább kiváló számok gyűjteménye.
Ez a probléma pedig – már ha a kohézió hiányát annak tekintjük – alapvetően műfaji sajátosság. A techno nyelvén eddig szinte senkinek sem sikerült komplett történeteket elmondania, ez a nyelv ugyanis slágerek megírására, élőben eljátszására és a végtelenségig variálására való. A Justice élőben egyszerűen frenetikus, már magával a színpadi megjelenéssel is, a borítóból és egyes számcímekből már érezhető keresztény szimbolizmus az erősítőkre helyezett óriási villogó keresztben és a két dj papi reverendájában csúcsosodik ki. Ezzel szemben a lemezt, ha egyben fogyasztja a hallgató, akár meg is lehet unni egy idő után. Felhasználási javaslat: napi 1-3 alkalommal 2-4 szám, évi 1 alkalommal pedig 1 élő set megtekintése 1, maximum 1,5 órán keresztül.
Plankó Gergely