Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A közönség ma déltől tekintheti meg az eddigi legátfogóbb kiállítást a spanyol hódítás előtti Peru háromezer éves kultúrájáról a Szépművészeti Múzeumban. A háromszáznál is több műtárgy között aranyból és ezüstből készült ötvösmunkák, kerámiák, textíliák egyaránt megtalálhatók. A madridi Museo de America eredeti tárlata „csupán” kétszáz tárgyat mutatott be, de hozzájárultak ahhoz, hogy a magyar rendezők a dél-amerikai országból érkezett anyag mellett további hat spanyol és német, valamint magyar múzeumból egészítsék ki az amúgy is látványos kollekciót.
A kiállítás „…és akkor megérkeztek az inkák” címe arra utal, hogy a köztudatban manapság világszerte csak az inka műveltség fogalma él, sőt, a XVI. században maguk az inkák is azt hitték és azt hirdették, hogy velük kezdődött az ottani civilizáció, pedig ők a spanyol hódítás előtti egyetlen évszázadban mindössze betetőzték több évezred folyamatos történelmi és társadalmi fejlődését. A reprezentatív budapesti mustra éppen ezért egy csaknem öt méter magas obeliszkkel kezdődik, amelyet direkt erre az alkalomra faragtak kőből az időszámításunk előtti 1200 körül készült és a chavini „öreg templomban” őrzött eredeti nyomán, hogy ezzel is felhívják a figyelmet az „anya-civilizációra”. Az oszlop reliefjei olyan állatokat örökítenek meg – például kajmánt, kígyót, jaguárt, sast vagy sólymot –, amelyeknek az emberek természetfeletti erőket tulajdonítottak és hiedelemviláguk jelképeivé váltak. Csak egyetlen részleget és periódust kiragadva: az időszámítás előtt 700–100 közötti úgynevezett Moche-kultúráról is fogalmat alkothatunk a felhasznált alapanyagok sokféleségéből és az alkalmazott technikák magas színvonalából. Külön kuriózum, hogy ezeket az ékszereket kizárólag férfiak – harcosok és papok – viselték, azért ilyen súlyosak és monumentális méretűek. Akad itt aranysíp figura türkizberakással, szertartási kés rézből, többsoros nyaklánc kagylóból, teveszerű állat gyapjából szövött mintaszalag rojtokkal, állatalakos dárdahajító mívesen megmunkált csont és réz kombinációból, melldísz és orrdísz színaranyból, türkiz berakásokkal és olyan függőkkel, amelyek felhúzott térdekkel kuporgó keverék szörnylényeket ábrázolnak, és még hosszasan folytathatnánk a felsorolást.
Egy félkilós aranykupa a megpecsételt szerződések szentesítésére és őrzésére szolgált: egyrészt azért fordított a figurája, mert tartalmának kiürítése után helyezték az egyezségre, másrészt azért olyan rémisztő az ábrázolása, hogy senki ne merjen hozzányúlni és így akár áttételesen megszegni a benne foglaltakat. A vörös és fekete kerámiatárgyak a hétköznapi élet szükségleteit szolgálták, ezért ábrázolnak különféle munkajeleneteket vagy más tevékenységeket, beleértve a gyermeknemzést is, ami a természeti népeknél mindmáig olyan magától értetődő dolog, mint az evés-ivás. Egész falat tölt be annak a néhány éve feltárt piramisnak egy az egyben rekonstruált oldala, amelyen a reliefkészítésnek minden egyes fázisát demonstrálják, a vakolástól és a szörnymaszkok faragásától a többszínű festésig bezárólag. Ez éppúgy megérinthető, mint a bejárati oszlop, sőt, a termek oldalfolyosóin, teljesen a kiállításba integrálva helyeztek el nemcsak tapintható, hanem kézbe vehető és szétszedhető tárgyakat is, a fogyatékkal élőkre gondolva. Részben nekik szólnak a külön fülkékben ülve vagy állva meghallgatható inka mesék is, a nonstop vetítésű kisfilmek pedig a látóknak és hallóknak, hogy olyan monumentális csodákra is emlékeztessék az érdeklődőket, amelyek óriási méreteik miatt helyhez kötöttek, mint a máig megfejthetetlen titkokat rejtegető Nasca-vonalak vagy a tiahuanacói hatalmas kőszobrok.
A vándortárlat anyaga olyan értékes – kora, ritkasága, nemesfém és drágakő alapanyaga miatt egyaránt –, hogy ezúttal szerződés tiltja a biztosítási összeg nyilvánosságra hozatalát. A rendezők viszont abból nem csináltak titkot, hogy a kiállítás bemutatásának összes bekerülési költsége 150 millió forintra rúg. Az ünnepélyes kiállításnyitás előestéjén írták alá az illetékesek azt a szerződést, amelynek nyomán mától a kedvezményes üdülési csekk is elfogadható fizetési eszközként a múzeumi belépő megvásárlására.
