Debreceni gyerekként a pingpong volt az első szerelem, városi és megyei győzelmekig jutottam el, és egészen az egyetem utáni évekig kitartottam. Futni nem nagyon szerettem, de egyszer egy barátom unszolására futócipőt húztam, és persze perceken belül csak messziről láttam a hátát. Egy élsportolóval szemben ez ugyan nem volt meglepő, de ami igazán sokkolóan hatott rám, hogy már pár száz méter után kénytelen voltam az emelkedőn csigamenetbe kapcsolni, és azt hittem, elpusztulok az oxigénhiánytól. Huszonkét évesen rájöttem, hogy muszáj az állóképességemet rendbe hozni. Először két-háromezer métereket sikerült teljesíteni, de azóta túl vagyok egy maratonin is. A futás mellett minden kedd estém a PM kosárcsapaté. A futás fontos szerepet játszik a súlyom megtartásában és a stressz levezetésében. Ha hosszabb ideig nem jutok ki futni, nagyon hiányzik. A munkám során is tudom hasznosítani a futással szerzett állóképességet, fegyelmet és stressztűrést. Egy-egy költségvetés vagy hosszú projekt végigvitelében szintén jól jön a kitartás. Általában heti 2-3 alkalommal húzok futócipőt, és irány a budakeszi erdő. A terepadottságok miatt a tempó lassú, így van lehetőségem élvezni, ahogy áramlik az energia. Egy meredek lejtőn felfelé Kropkó Péterrel sikerült egyszer összefutnom, aki lefelé menet úgy száguldott el mellettem, mint egy vadászrepülő. Amikor visszafelé futott, utolért az emelkedő tetején, és megdicsért a hegynek felfelé folytatott küzdelmemért. Egy ilyen kaliberű sportoló dicsérete mindenképpen jólesett.
Mivel edzéseim nagy részét terepen futom, így adja magát, hogy ilyen adottságú versenyeken állok rajthoz. Idén egy vagy két félmaraton és a júniusi Jubileumi Kékes Csúcsfutás teljesítése a cél. A Kékesen megérinteni az ország tetejét komoly kihívás. Külföldi útjaimon is szívesen járok futni, kedvenc pályám New Yorkban a Central Park, Párizsban a Mars-mező az Eiffel-toronnyal, Londonban a Hyde Park. Ha Budapesten futok, akkor pedig irány a Margitsziget, amely szerintem egyike a világ mágikus futóhelyeinek.
Economx