Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
– Milyen út vezetett Magyarország egyik legnagyobb egyetemének rektori székébe?
– Diósgyőrből, tősgyökeres munkáscsaládból származom. Szüleim szerették volna, ha a család első generációs értelmiségijeként otthon, Miskolcon leszek egyetemista. Tizennyolc évesen, mondhatni ellenreakcióként jöttem el felvételizni Gödöllőre. Eredeti végzettségem tehát mezőgazdasági mérnök, de már az egyetem alatt kiderült, hogy érdeklődésem inkább a társadalomtudományi makroösszefüggések felé orientálódik.
– Nem is próbált elhelyezkedni az ágazatban?
– Fél évet töltöttem a Heves megyei Rákóczi Tsz-ben gyakorlaton, azután hívtak ide, az akkori Gödöllői Agrártudományi Egyetemre, ahol elfogadtam a tudományos ösztöndíjat. Ekkor kezdődött el tulajdonképpen a tanári pályám. Időközben elvégeztem még az akkori Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemet is.
– Agrármérnök-közgazdászként jelenleg az egykori agráregyetemből kinőtt univerzitás professzora és az egyetemi tanács bizalmából már rektor is három és fél éve. Vágyott erre?
– Igazából nem. Pályáztam, de magam sem gondoltam, hogy ennek van reális alapja. Tulajdonképpen a környezetem beszélt rá. Korábban a Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar dékánja voltam, de akkor sem kergettem nagy vezetői álmokat. Azóta is próbálok vigyázni arra, hogy egyéniségemben, személyes, de még a diákokhoz fűződő kapcsolataimban is elsősorban tanár maradjak.
– Rektorként azért elég nagy fejlesztési programokba kezdett, és a munkának még koránt sincs vége.
– Gödöllőn valóban nagy fejlesztésekbe kezdtünk, miközben a Szent István Egyetem költségvetése 14 milliárd forint, és ennek még a felét sem teszi ki az állami finanszírozás. Összesen 12 milliárd forint a ppp-konstrukcióban megvalósuló fejlesztésünk, a beruházás nyomán mára már csaknem kétezer, jórészt felújított, modern kollégiumi férőhelyünk van, és a felújításokat természetesen tovább folytatjuk. A diákok tizenkétféle elhelyezés közül választhatnak igényeik és pénztárcájuk szerint. Gödöllőn 8500 hallgatónk van, de ne feledkezzünk meg egyetemünk máshol kihelyezett oktatásairól sem: a budapesti Állatorvos-tudományi Karról és Ybl Miklós Építéstudományi Karról, valamint a jászberényi Alkalmazott Bölcsészeti Karról sem.
– Nyilván piaci okok miatt is nyitottak a társadalomtudományok felé, de mégis, mihez tud kezdeni ma, az egyetem után egy önöknél végzett agrármérnök?
– Ha valaki azt gondolja, hogy egy agrárszakembernek csak a termelési folyamatban kell részt vennie, akkor téved. Ma már nagyon sok diák bizony nem oda megy. Vannak persze olyan családi háttérrel rendelkező hallgatók, akiket otthon akár több száz hektáros gazdaság vár. A képzésben azonban ma már olyan elemek is jelen vannak, amelyek egyrészt válaszokat jelentenek a jövő társadalmi igényeire, másrész új típusú elhelyezkedési lehetőséget jelentenek. Napjainkban az agrármérnökképzés sem olyan, mint húsz éve, hiszen egyre inkább fontosabb a természettudományokhoz, gazdaságtudományokhoz, vidékfejlesztéshez, valamint az életminőség fejlesztéséhez kapcsolódó oktatás és kutatás-fejlesztés. Az új kihívásoknak megfelelve arra törekszünk, hogy agrárhagyományainkat megtartva képzési struktúránkat olyan irányba mozdítsuk el, ami megfelel a multifunkcionális, fenntartható mezőgazdaság- és vidékfejlesztés követelményeinek.
– A Szent István Egyetemnek jó híre van, és az egyetemek rangsorában is a negyedik.
– A nálunk folyó képzésnek valóban magas a társadalmi presztízse. Talán nem véletlenül, mivel univerzitásunk tudományterületei révén szerteágazóan képes az ember, a természet, a gazdaság és a társadalom valóságban is egybekapcsolódó kérdéseit vizsgálni, bemutatni és a gyakorlat számára is hasznos megoldásokat kidolgozni. Számos közös projektben veszünk részt, de igyekszünk elvégezni a cégek azon kutatásait is, amelyeket ránk bíznak. Nagy reményeket fűzünk a közelmúltban életre hívott Természeti Erőforrásokra Alapozott Környezetipari Regionális Egyetemi Tudásközpontunk munkájához. Komplexitásunk miatt pedig nem véletlen, hogy egykori hallgatóink között multinacionális cégek vezetőit is ott tudhatjuk. Mindez jól jelzi, hogy a társadalom igényli az olyan specialistákat, akiket képzünk, és akikre növekvő mértékben kereslet mutatkozik. Célunk az, hogy olyan keresett, hozzáértő, megbecsült tagja legyünk a hazai és európai felsőoktatásnak, ahol egyaránt jó tanulni és dolgozni.
