Étkezésünk kevés finom fogásához fűződik annyi legenda, mint a farsangi fánkhoz. Az alaptörténet Bécsből származik, ahol egy pék özvegye, bizonyos Krapfenné egyedül vezette műhelyét, ahol kiváló kenyerek és péksütemények készültek. Egyszer, amikor egy türelmetlen vásárló méltatlankodott a hosszú várakozási idő miatt, Frau Krapfen hirtelen haragjában kenyértésztát hajított feléje. A sors akaratából azonban a tészta a vevő fizimiskája helyett egy lábas forró zsírba pottyant, és így megszületett a fánkok őse. A bécsi legendát persze nem muszáj okvetlen elhinni, hiszen már a görögök és a rómaiak is készítettek lekvárral, gyümölcsökkel és egyéb finomságokkal töltött fánkokat, és fogyasztották a kora tavaszi ünnepségek, a bacchanáliák kedvenc csemegéjeként. A római telepesek valószínűleg a limes menti településeiken is sütögették a fánkokat, így kerültek el Vindobonába, a mai Bécs elődjébe és alighanem Aquincumba, Óbuda területére is.
Bécs közelsége is okozta, hogy a magyar konyhában igen hamar megjelentek a fánkok. A XVIII. század elején Nagyszombatban kiadott Szakáts mesterségek könyvecskéje például körtvély fánk receptjét tartalmazza, amely szerint „tégy édes tejet egy fazékba, törd egynéhány tojás sárgáját belé, a fehérét tartsd egyéb szükségletedre, úgy, hogy amennyi tej, annyi tojás legyen, abba tégy lisztet, igen jól keverd el, egy kanál élesztőt és tört cukrot tegyél belé. Az előbbieket jól összekeverve tedd a tésztát meglisztezett deszkára, nyújtsd két késfoknyi vastagságúra, szurkálj ki belőle közönséges fánkszurkálóval fánkokat, tégy tetszésed szerint minden lapra egy kis befőttet, a másik lappal fedve. Tedd meglisztezett kendőre, takard be tiszta kendővel és hagyd kelni. Süsd meg zsírban szép sárgásbarnára, és add fel cukorral meghintve az asztalra”.
Ugyanebben a szakácskönyvben a tolófánk receptje is megtalálható. „Végy fél font lisztet, fertály meszely langy sűrűt, ugyanannyi jó élesztőt (1 font 0,56 kilogramm, 1 meszely 0,42 liter) ugyanannyi jó élesztőt, 4 lat olvasztott vajat (1 lat 17 gramm), 2 egész tojást és 2 tojás sárgáját, sózd meg, verd fel jól a tésztát és hagyd kelni. Eléggé megkelvén nyújtsd ki meglisztezett deszkán kisujjnyi vastagságúra. Végy belőle derelyevágóval egy ujjnyi szélességű pántlikát, kend be a fát vajjal, melegítsd meg, tekerd a pántlikát oly hosszúra, amilyenre kívánod a fánkot csinálni, nyomkodd meg kevéssé a kezeddel, hogy le ne essék sülés közben, kend meg egy kis vajjal és süsd meg szép lassan sárgára. Ha már félig megsült, aprított mandulával hintsd meg, tedd újra a tűzhöz, süsd meg egészen, aztán vedd le a fáról és hintsd meg cukorral. A többivel is így bánj.”
Halász Zoltán