Sok finom tortával kínáltak a baráti házaknál az ünnepi vizitelések során, volt, ahol Sacher-tortával traktáltak, kissé magyarosított változatban, volt, ahol mogyorótorta került a tányéromra, amelynek csodálatos pirítottmogyoró-illata még most is az orromban van. A legnagyobb élményt mindazonáltal az Ilona-torta jelentette számomra, nemcsak finomsága, hanem története miatt is, amely Székesfehérvárott kezdődött egy emberöltővel ezelőtt, ahol Láng György barátom édesanyja, Ilona készítette a családja számára. Majd New Yorkban, Láng György Café des Artistes nevű vendéglőjében folytatódott története, ahol olyan sikeresen rekonstruálták Ilona-torta néven, hogy azóta is kedvelt, nevezetes ínyencség, amelyet Clinton is szívesen fogyasztott ott nemegyszer. A torta azóta Budapesten is megjelent, mert természetes volt, hogy nem hiányozhat a Gundel étlapjáról, amikor Láng György „felébresztette álmából Csipkerózsikát”.
Régi forrásokban utánanéztem a torta „világtörténetének”. Kiderült, hogy a torta szó először 1418-ban jelent meg egy szójegyzékben, és akkor még nem a mai fogalmaink szerinti desszertet jelentett, hanem különféle húsokkal töltött, kerek cipófélét. A későbbi évek során, a reneszánsz lakomaasztalokon jelentek meg aztán a gyümölccsel, túróval, szőlővel, fügével töltött és mézzel édesített torták. A régi magyar szakácskönyvekben, a XVIII–XIX. század fordulóján már a torták gazdag választékát találtam. Köztük a csokoládétortáét, amelynek receptje szerint „dörzsölj el medencében 10 lat (1 lat=17 g) vajat jó habzásig, törj meg apróra fél font (1 font=0,56 kg) hámozott mandulát, törés közben nedvesítsd meg friss vízzel. Keverd a vajhoz lassan a mandulát tíz lat finomra tört cukorral, egy citromnak a levével és apróra metélt héjával, nyolc tojássárgájával együtt. Ezután reszelj el nyolc csokoládét, és tedd a többihez. Mind ezt együttvéve jó habzásig kevervén, verd nyolc tojás fehérjét merevény habbá, s vegyítsd a többi közé. Kenj meg vajjal egy tortatáblát abroncsával együtt, töltsd bele az eldörzsöltet, és süsd meg lassan, tartós tűznél.” A magyar Dobos-torta, Dobos Lajos cukrász és csemegekereskedő kreációja közismert tortafajta. (Még felvonulást is tartottak az 1924-ben elhunyt Dobos emlékére a pesti belvárosban anno.) A bécsi Sacher-torta születése pedig egyenesen történelmi eseménynek mondható, hiszen a krónika szerint egy bizonyos Franz Sacher nevű bécsi szakácsinas kreálta 1832-ben, amikor is tanulóidejének második esztendejét töltötte Metternich kancellár konyhájában. A szakácsinas állítólag titokban, szabadidejében állította össze kreációját, de amikor elkészült vele, a konyhafőnöknek állítólag annyira imponált a fiú buzgósága, hogy kegyesen hozzájárult, adják asztalra az egyébként tervezett desszertek mellett. Nemhogy nagy baj nem lett, a torta átütő sikert aratott. Metternich, a híres ínyenc kétszer is kért belőle, és kívánságára attól kezdve rendszeresen szerepelt lakomáinak étlapján. Mint Franz Sacher fia sok évvel később feljegyezte, „a herceg dicsérete nyomán a torta előbb meghódította Bécset, aztán egész Európát. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy a torta nap nap után ott van őfelsége és a trónörökös pár asztalán. Erre a célra berendezett műhelyemben éjjel-nappal dolgoznak az embereim, naponta 300-400 Sacher-tortát készítenek, és nemcsak Bécsbe, de Párizsba, Berlinbe, sőt a tengerentúlra is szállítunk”. Az apa után a fiú a második „Sachert” kreálta: a Bécsben működő híres Hotel Sachert. Annak tradíciótisztelő éttermében nemcsak a Sacher-torta szerepel az étlapon, hanem a hajdan volt ínyenc Metternich kedvenc ételei is. A Consommé Metternich például, amelyet fácánhúsból készítenek, julienne zöldségekkel és gombákkal vagy a Tournedos Metternich, amelynek készítésekor a bélszínt megsózzák, majd vajon angolosan megsütik. Eközben paradicsomot szarvasgombával és rizzsel vajon párolnak, és ezzel, valamint vajban pirított gombaszeletekkel tálalják a húst.
Halász Zoltán