A szeszélyesen kanyargó Tisza ölelésében fekvő Milotáról – Szabolcs-Szatmár-Bereg megye keleti csücskéből – rándult fel a minap két szakácsasszony, hogy megkóstoltassa velünk, pestiekkel a régió ízeit. Pécsi Sándornéval és Rozsályi Pálnéval a Bagolyvár étterem japán kertjében beszélgettünk, miután elkészítették az ebéd kiadós fogásait, a szatmári töltött káposztától a szilvalekváros pirított laskáig, amelyhez természetesen a nevezetes szatmári szilvából készült lekvár jár.
Milota községnek egyébként a szilván kívül van egy másik nevezetessége is, mégpedig a dió. A vékony héjú, vastag belű, könnyen törhető, rendkívül ízletes milotai diónak érdekes története van. A diófa nagyon jól érzi magát a Tisza mentén, az erdős Kárpátok mellett, mert a talaj alján a sóderréteg kristálytiszta vizet rejteget. Hajdanában – a falu történésze szerint – csak a csóka szelektálta a gyümölcsöt. Amikor elejtette a szájából a madár a diót, ahová pottyant, ott kelt ki. A múlt század hatvanas éveiben aztán egy magyar kutató felmérte és beszámozta a milotai diófákat, és mivel a tizedik számú fa termése bizonyult a legkiválóbbnak, ezzel oltották be a facsemetéket, olyan sikerrel, hogy 1973-ban a Müncheni Nemzetközi Vásáron aranyérmes lett a M10-es diófajta, amelynek nevében az M betű Milotát jelenti. Nem meglepő ezek után, hogy a milotai konyha is igencsak kedveli a diót, leginkább persze az M10-es fajtát. A diólevestől az aranygaluskáig számos ízletes ételt készítenek vele.
Kellemes és igencsak laktató fogás a kötött tésztaleves, amelyhez mindenekelőtt lisztből, tojásból, kevés sóból tésztát készítenek. Eközben egy-egy csokor petrezselyem és zeller zöldjét vízben megfőznek, majd zsíron hagymát pirítanak és megpaprikáznak. A kinyújtott tésztát ezt követően meglocsolják a hagymás zsírral, sózzák, borsozzák, majd felgöngyölik és karikákra vágják. A tésztát kockára vágott burgonyával a vízben addig főzik, amíg mindkettő jól átfő.
Egy szatmári ebéd vagy vacsora főfogása igen gyakran a tejfölös paprikás csirke, amelyet a milotai szakácsasszonyok zöldpaprikával és kockára vágott paradicsommal gazdagítanak. Ezeket a zsírban vagy olajban pirított hagymával félig megsült csirkéhez adják, és miután a hús jól megpuhult, zsírjára lesütik. A liszttel simára párolt tejfölt húslevessel hígítják, ráöntik a megsült csirkére és felfőzik. Frissen főtt galuskával tálalják.
Régi, jellegzetes szatmári fogás a málékásás, azaz kukoricadarával, valamint füstölt hússal töltött káposzta. Számos tésztafogása van a szatmári konyhának, például a spártai egyszerűséggel pépnek nevezett étel, amely úgy készül, hogy a lisztből és tojásból kemény tésztát gyúrnak, és tésztareszelőn lereszelik, majd sós vízben megfőzik. Tálalják füstölt szalonnatepertővel, apróra vágott, sült, füstölt sonkakockákkal, valamint tejjel is. A lekváros pirított laska úgy készül, hogy a lisztből, tojásból gyúrt tésztát kinyújtják, laskára vágják, és sós vízben kifőzik. Miután leszűrték, forró zsírral összekeverik, majd a tészta felét belerakják egy kizsírozott lábos aljába. Erre kissé felhígított szilvalekvárt kennek, majd a laska másik felével beborítják. Sütőben pirosra pirítják, majd kivéve porcukorral meghintik.
Milota község ősrégi település, a honfoglalás korában már lakott hely volt. Névadója a borzsovai várúr hitvese, Mélóta volt a legenda szerint. Mélótát szerelem fűzte Álmos fejedelem unokájához, Bélához, akit tragikus halála után Árpád fejedelem Milota területén temettetett el. A község nevét egyébként 1344-ben említi először egy adománylevél, amellyel Nagy Lajos király a Kölcsey családnak juttatta a falut. Ma Milota ezerlakosú, festői fekvésű község, nyárfák és diófák ligeteivel a Tisza partján. A város 2002 óta évente megrendezi a Nemzetközi Milotai Diófesztivált.
Halász Zoltán