Sokak vágyait testesíti meg Superman: nem e bolygóról származik, mindig mindenkit legyőz, nem fogja golyó és „mellesleg” képes a repülésre. A magyar mozikban is nemrégiben láthattuk, hogy a klasszikus comicsból milyen közepes és bárgyú kis filmecskét rántott össze legutóbb Hollywood. Adódik viszont az örök nagy kérdés, mi volna, ha egy földre szállt szupernő lenne a főhős, a maga minden bújával-bajával.
Erre a feladatra elvileg tökéletesen alkalmasnak találták Ivan Reitman rendezőt, aki korábban – még a nyolcvanas években, illetve a kilencvenes évtized elején – a Szellemirtók két részével és az Ikrekkel bizonyított, bár később következett néhány kevésbé jól sikerült alkotása is, mint az Evolúció vagy a Hat nap, hét éjszaka. A megvalósítás pedig elkezdődött: vettek egy nőt (ő lett Uma Thurman, alias a szuper G-Girl, még alisabban az átlaglány Jenny Johnson), majd a férfiakból álló stáb kitalált egy bugyuta sztorit a kötelező képi világgal: felhőkarcolók között repülve megmenteni a világot.
Ebben a nagy ötlet pedig az, hogy a G-power legfőbb letéteményese belezúg egy földi halandóba, aki azonban dobja – pontosabban megpróbálja dobni, a nő ugyanis neurotikus, követelőző és tapadós egyszerre. Csakhogy G-Girl szörnyű hadjáratba kezd, hogy fiúját visszaszerezze. (Uma Thurman mellett Luke Wilson próbál meg komédiázni, fékezett sikerrel.) A szakítás sosem egyszerű, sőt, most egyenesen életveszélyessé válik. Hiszen nehéz elhagyni egy olyan nőt, aki repül, kocsikat emelget és egy pillantásával lyukat éget az acélba. A büszkeségében megsértett Jenny pedig az összes szuperképességét arra használja, hogy megnehezítse volt fiúja életét és tönkretegye annak bimbózó kapcsolatát kolléganőjével. A sztori azokra a vicces jelenetekre alapoz, amelyek a kapcsolat felbomlása utáni háborúban kialakulhatnak, a karakterek pontos kidolgozására pedig láthatóan sok időt nem pazaroltak az alkotók.
A szuper exnőm (eredetileg My Super Ex-Girlfriend) címet kapott feliratos amerikai vígjáték hossza 96 perc, így semmiképpen sem teszi túlságosan próbára a nézők türelmét. A nézhetőség kedvéért azonban nem ártott volna a látottaknál jóval több geggel és más aprósággal élvezetesebbé tenni a sztorit, nem kellett volna megragadni a jó kis alapötletnél. A végére persze mindenki megtalálja a párját, az pedig már csak hab a tortán, amikor egy szupernő mellé egy másik is kerül. Reszkess, világ!
