Pöfögő motorhajócska vitt a Sporadok szigetvilágának egyik falucskájába, amelynek közelében Héra istennő valamikori szentélye állt, ahol is a friss levegőtől és a látnivalóktól felpezsdült étvággyal tértünk be a helyiség egyetlen evőhelyére. Pontosabban, nem is kellett betérnünk a tengerpartra nyíló téren található kis vendéglőbe, mivel az egy szépen faragott gerendák által tartott, nádfedeles teraszon működött, és a tagbaszakadt, villogó szemű szakács ott főzte, sütötte a halakat egy propángázzal táplált szabad tűzhelyen. Mondani sem kell talán, hogy a halaktól nyomban elcsábultunk. Csodálatos élmény, amikor az ember frissen kifogott makrélát, tintahalat vagy sárkányhalat eszegethet a tengerparton, főleg, ha utána egy ithakai fehérbortól, fokhagymától és oregánótól illatozó padlizsános-paradicsomos, bárányhússal készült muszaka következik!
Későbbi gasztronómiai élményeim arról győztek meg, hogy Görögországban az étkezésnek kétféle nyitánya van. Az egyik, az elegánsabb előétel, a mezedes, amellyel Athénban és más városokban volt találkozásom. Ez valójában az hors d’oeuvres görög változata, a nap bármelyik órájában fogyasztható, de csak akkor számít előételnek, ha vendéglőben szervírozzák ebéd vagy vacsora előtti ínyencfalat gyanánt. A mezedes lehet fetasajt-kocka olívabogyóval gazdagítva, de állhat kis vagdalt húsgombócokból is, amelyeket fogvájókra tűzve szervíroznak egy tányérkán; vagy kis szardellákból, amelyeket olívaolajjal adnak asztalra étvágygerjesztőnek; vagy taramosalata, amely héjatlan fehérkenyér, kaviár és finomra vágott vöröshagyma együttese egy citromszelet kíséretében. A másik előétel, a leves, de a téli idényben valójában sok háztartásban ez a főétel, ennek következtében többnyire húsos, tartalmas leveseket készítenek, lencsével, burgonyával, babbal, rizzsel gazdagítva. Nem egy levest friss citromlével ízesítenek, de még kedveltebb a tojásos-citromos szósz, amit fogyasztás előtt kevernek az ételbe. A legnépszerűbb leves a kakavia, amelyet úgy készítenek, hogy vöröshagymát olívaolajban párolnak, majd paradicsomot, fehérrépát, burgonyát, fokhagymát, kockákra vágott zellert, babérlevelet adnak hozzá, és megfelelő mennyiségű vízben fél óráig főzik. Eközben másfél kilogramm tengeri halat megtisztítanak, amit a kaporral, petrezselyem zöldjével együtt a fővő leveshez adnak. Készre főzik, és citromlével, sóval ízesítve, forrón tálalják.
A hegyes, meglehetősen kopár országban hagyományosan jobbára csak juhot, kecskét tenyésztettek, már csak azért is, mert a tejükből készített sajt és joghurt a görög táplálkozás fontos része volt. Manapság, amikor Görögország is az Európai Unió tagja, nemigen befolyásolja az étkezést, hogy a fogyasztott hús nagy részét külföldről importálják. A sertéssült athéni módra úgy készül, hogy a húst felvágják kétujjnyi kockákra, megmossák, megszárogatják, majd roston kisütik. Eközben egy lábasban vajat olvasztanak, ebbe beleteszik a húst, amelyet ízlés szerint sóznak, paprikáznak. Felöntik fehérborral, majd amikor forrni kezd, szeletekre vágott paradicsomot adnak hozzá. Főzik, amíg a mártás eléggé besűrűsödik, és a hússal együtt azon frissiben tálalják.
A spenóttortához kifőzik sós vízben a spenótot, majd lecsepegtetik, kinyomják belőle a vizet. Ezután összedolgozzák vajjal, egy kevés puha sajttal, és hozzákevernek egy egész tojást, amelyet előzőleg villával felvertek. Cukor nélküli vajas tésztát kinyújtanak félujjnyi vastagságúra, majd kiolajozott tepsibe teszik. A tésztára teszik a spenótos tölteléket, majd leborítják ugyanilyen nagy tésztalappal. A tetejét megkenik tojás sárgájával, majd sütőben, mérsékelt lángon megsütik.
Halász Zoltán