Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Nyáridőben a szokottnál is jobban kívánjuk a salátákat, mégpedig nem csupán kísérőnek a főfogások mellé, hanem előételnek vagy főételnek. Érdekes módon a régi magyar konyha – a közhiedelemmel ellentétben – nagyon is gazdag volt salátákban. Az erdélyi fejedelemasszony, Bornemisza Anna XVII. századi szakácskönyvében például 23-féle salátát találtam, köztük az endíviasalátáét, amelyet olívaolajjal és ecettel készítettek, „spárgasalátát fonnyasztva, iróvajjal, borssal” vagy a „vereshagymát főve avagy sülve, salátának nádmézeld meg, avagy tégy apró tengeri szőlőt belé”. A fejes saláta is szerepel a hajdani szakácskönyvben: „zöld zsenge salátára metélj veres céklát aprón, hintsd rá. Elsőben meg kell főzni a céklát”. A XIX. század eleji Czifray-féle szakácskönyvben is kitűnő salátarecepteket találni, például a káposztasalátáét szalonnával.
Mivel már bőven kapható az illatos, magyar őszibarack a boltokban és a piacokon, egy őszibarackos-csirkés saláta receptjét is közlöm, amelyet sok évvel ezelőtt a párizsi Lapérouse vendéglőben fedeztem fel. A fogást fehér húsú, francia őszibarackból készítette számomra Vincent Graumont, a vendéglő „aranysapkás” szakácsa, de azóta meggyőződtem arról, hogy magyar őszibarackból ugyanolyan kiválóan elkészíthető. Monsieur Graumont a klasszikus francia stílusban tálalta a salátát: minden alkotóeleme külön-külön díszlett egy szép porcelántálon. Ami engem illet, inkább keverve javaslom a tálalást, mert ilyen módon az összes ízt egyszerre érzi az ember, és sokkal intenzívebbé válik a gasztronómiai élvezet. (Meg aztán így könnyebben, gyorsabban is lehet tálalni.) A receptben megadott mennyiségek nyolc személy részére elegendők, ha étvágygerjesztő ízelítőnek, hors d’oeuvres-nek tálaljuk. Hat személy részére viszont kiadós első fogás ebédre, némi barna kenyér és jól behűtött rozé bor kíséretében.
