Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A szabadtéri diszkóknak számos előnyük van a fedett klubokkal szemben, ezt Siófokra érkezvén mindjárt meg is tapasztalhattuk. Mivel a Renegade-be még hátizsákban sem engednek be üres (!) poharat, ezért utunkat a közvetlenül a Balaton-parton található Beach Party Café irányába vettük, amely vidám hangulatával és zenés-táncos kultúrprogramjával tűnt ki a vízparti dizsikomplexumban. Itt végre hasznát is vehettük az üvegpohárnak, amelyet a 0,75-ös ginnel és egy tonikkal együtt szereztünk be a városszéli hipermarketben. A szabadtéri diszkózás második előnye ugyanis a korlátlan nagykeráras italfogyasztás, miközben a pénzt lehet arra tartalékolni, ha úgy alakul, hogy muszáj már tényleg meghívni valamire a lányt. Ez a gondolat át is vezetett minket a szabadtéri diszkózás harmadik előnyéhez, amelynek értelmében a diszkós szubkultúrának csak a kevésbé hardcore szegmensével találkozhat az ember. Az igazi droidok ugyanis ez idő tájt éppen a Palace vagy a Flört előtt álltak sorba, hogy a sokezres belépőért érezzék még annál is jobban magukat, vagy hogy a jóképű BMW-s, rózsaszín teniszpólós pasi mégiscsak bevigye őket valami hátsó VIP-bejáraton. (Bár brahiból le is mosattuk, a full extrás metálzöld Suzuki azért még mindig kevésnek tűnt a „felfúrt kipufogós" roadsterek mellett, így akkor is kénytelenek lettünk volna elhagyni a Palace előtti teljesen megtelt parkolót, ha a területet elözönlő német tinédzserhordák nem kényszerítettek volna erre.)
Hiányérzetünk ugyanakkor a végállomást jelentő Beach Party Caféban sem volt szemernyi, nem utolsósorban a majdnem minden esetben csinos, de mindig jó alakú táncoslányoknak fenntartott kakasülős kalitkák láttán. Igaz, a nyálcsorgató látványt általában csak rövid ideig élvezheti a bemerevedett nyakú közönség, mivel inkább előbb, mint utóbb elözönlik a szűkös, magaslati táncteret a mozgáskoordináció-zavaros önjelölt bálkirálynők és ujjatlan pólós bumfordi társaik.
Persze ezt is túl lehet élni, mivel a szabadtéri diszkózás ötödik nagy előnye az, hogy ingyen lehet hallgatni olyan dj-ket, akik – bár a nevük nem angolul van – szintetikus rásegítés nélkül is élvezhető számokat játszanak. Nem tudni, hogy Dj Bárány letette-e már Kóka Jánosnál a lemezlovas-szakvizsgáját, de az a lelkesedés, ahogy akár tíz évvel ezelőtti dancefloor slágereket is lazán elnyomott, teljesen elütött a haknizó „fogd a pénzt és fuss” Dj-képünktől. Miközben négy-öt éve még a leglelkesebb bulizót is elüldözte a Közgáz Pincéből a rettegett szerda, amikor is vokális house volt a talpalávaló, mára már Bob Sinclair és társai olyan színvonalat képesek hosszabb távon is nyújtani, hogy teljesen mainstream lett a stílus. Szerencsére ezúttal háttérbe szorítva Bárány latinhouse-os elhajlásait.
A placcot idővel sajnos a rezidens Evy-D vette át, akivel nemcsak a hőmérséklet, de a hangulat is esett vagy tíz fokot. Illetve konkrétan le is nullázódott, amikor spontán verekedés alakult ki néhány önfeledt szórakozásba merült fiatalember között. A gondosan kimért röppályára állított üvegasztal szerencsére eltévesztette a célt, így a hangulatfelelős szaxofonos srác, ha bénán is, de csinálhatta tovább a show-t. Még mondják azt, hogy a szabadtéri diszkóban kimaradunk minden jóból.
