Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A Karibi Turizmus Rt. támogatásával immár másodszor élvezhetjük, amint Jack Sparrow kapitány (Johnny Depp) dzsesszes mozgással vágja ki magát Houdinit idéző módon a legreménytelenebb csapdahelyzetekből. A Disney stúdiónak minden várakozást felülmúló módon bejött az első rész, de arra a tarolásra, amit az amerikai piacon az újabb kiadással elértek, valószínűleg a legvérmesebb reményeik szerint sem számítottak. Ráadásul úgy ugrott fel a folytatás az induló bevétel örökranglistáján az élre, hogy olyan nagyon nem is kellett megerőltetniük magukat, mindössze kihasználni a diznis témaparkokban már tökélyre fejlesztett Karib-tenger világában rejlő lehetőségeket.
A film ezzel együtt egy hibrid képződmény, „bevételcsinálásra” kihegyezve. Ugyanis egyszerre tudja kiszolgálni a romantikus kalandok híveit és azokat, akik akcióra és fantasztikumra nyitják legszívesebben a bukszájukat, de mindezt össze tudja egyeztetni a legnagyobb fizetőképes keresletet jelentő gyerekes családok igényeivel is. Furcsa is, hogy 12-es besorolás mellett kerül balta a fejbe és a főhős egy vérengző Loch Ness-i csápos szörny kezébe. A cenzúrától büntetlen durvulásban tehát a második rész az első egyenes folytatása, ahogy most a nyáladzó orksereg az első nekifutás csontbrigádjának. Így A kör amerikai remake-jével befutott Gore Verbinski rendezőnek és Deppnek sem kellett szembeköpnie magát, a kecske is jóllakott és a káposzta is megmaradt. Ahogy megmaradt a Hollywoodtól meglepően élvezhető humor és a minimum a Csillagok háborújára visszavezethető, háromszögelős feszültségteremtés a látszólag rossz, de ha elég mélyre fúrunk, a lelke mélyén arany ember középpontba állításával. A szívtelen kalóz, mint Han Solo, végül meggondolja magát és visszatér a maga Leia hercegnőjéhez, de vesztére teszi. Annyira persze nem aggódunk, mert úgyis tudjuk, hogy a hercegnő azután – a Jedi visszatérben – majd szépen elmegy érte és kimenti Jabba karjaiból, és ebben persze Han/Jack korábbi ellenfele, Calrissian (akarjuk mondani: Barbarossa) kapitány és persze a fiatal Luke segít majd neki. Ha az eredetiséget nem is díjazhatjuk, a néhány apa–fiús üresjárattól eltekintve ügyes cselekménybonyolítás, a karakteres karakterszereplők és a letaglózó látványvilág – a gagyi Superman helyett – az Álomgyár 2006-os referenciamunkájává teszi a Kalózokat.
Persze mesefilm ide, látvány és fantasztikum oda, a Karib-tenger kalózai azért mégiscsak egy franchise, amelynek a lehető legtöbb pénzt kell termelnie. Így némileg csalódottak lehetnek a nézők, hogy a második résztől elvárt katartikus befejezés áldozatul esik a következő epizód előkészítésének. A Disney ugyanis tudja, hogy a jegyárat senki sem fogja visszakérni, de így legalább bebiztosíthatják, hogy minden idők legnagyobb kasszasikere után erről a produkcióról még egyszer le lehessen húzni azt a sok száz millió dollárt. És talán nem is sajnáljuk tőlük, ha belegondolunk, hogy milyen lesz majd Keith Richards mint a széteső kalóz, Johnny Depp hencegő apukája.
