Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Nagy örömmel tölt el, hogy végre megjelent asztalunkon az igazi, vagyis a magyarországi kertekben termő földieper. Csodálatosan finom az illata, üdítő az íze, és a hagyomány szerint – miért ne hinnénk el? – még gyógyító hatása is van. A rómaiak szentül hittek benne, és Bernard de Fontenelle, a jeles francia tudós 1730-ban tanulmányában is megemlítette a földieper panácea, azaz mindent gyógyító voltát, amit azzal is bizonyított, hogy ő maga kerek száz esztendeig élt.
A földieper őse, a szamóca egyébként már a jégkorszakot követően elterjedt Európa területén, de az európai fajoknál ízesebb és nagyobb gyümölcsű, amerikai földieper csak a XVII–XVIII. században került ide. A virginiai vagy skarlát szamócát Jean Robin francia természettudós írta le először 1623-ban, ez volt a legtöbb európai földieperfajta ősszülője. Egy másik fajtát, a chilei szamócát 1712-ben hozta be Frazier kapitány Concepcion városának környékéről. A hosszú hajóutat mindössze öt tő élte túl, azonban nyolc évvel később már Hollandiában és Angliában is termesztették a chilei szamócát. Így történt, hogy a XVIII. században kerti növénnyé vált a földieper.
Valamivel korábban kezdték termeszteni és nemesíteni Magyarországon. ,,Az eper, noha nem a kerti vetemények közé való gyümölcs, hanem inkább erdei és mezei, mert a réteken, a bokrok közt, a szőlők lábjában, a sövény mellett eleget talál az ember, mindazonáltal ha a kertben ültetve kiváltképpen való bajmolódással bánnak vele, sokkal nagyobb és édesebb lészen, aki az embernek hasznos és egészséges eledel” – olvasható Lippai János püspök 1664-ben megjelent Posoni kertjében. „Jobb volna ugyan ha az ember olyan gyökerest venne, aki immár azelőtt is a kertbe neveltetett és szép gyümölcse vagyon. Ültesse el kikeletkor a kertbe, árnyékos helyen, jól megkapált földbe, de ne igen sűrűn, és ha megfogamszik, kétszer kapálja meg, és ha gyümölcset teremne, aki levonná a földre, gyukjon karócskákat melléje.” Lippai püspök tanácsai tulajdonképpen mindmáig érvényesek. Jómagam is így szoktam nevelgetni a földiepret szentendrei kertemben. A termés java részét azon nyomban elfogyasztjuk, esetleg némi tejszínhab kíséretében, de kitűnő, finom mártás vagy krém is készül belőle nemegyszer. A földieperkrémet a bécsi Sacher cukrászatában – szakácskönyvük szerint – úgy készítik, hogy tejet, tojássárgáját forró gőz felett felvernek, vízben felpuhított, kinyomkodott zselatint adnak hozzá. Ezt követően tejszínhabot, citromlevet és földiepret kevernek hozzá, majd az így készített krémet hideg vízzel kiöblített formákban töltik és hűtőszekrénybe teszik egy órára. A behűtött krémet tányérokba borítják és tejszínhabbal, valamint földieprekkel körülrakva tálalják.
A földiepermártás készítésénél a megmosott, lecsepegtetett gyümölcsöt passzírozzák, porcukorral és citromlével ízesítik és egy kevés vizet adnak hozzá, hogy mártás sűrűségű legyen. Persze ma már a Sacher cukrászatában sem ragaszkodnak a hagyományos passzírozáshoz, a gyümölcsöt a porcukorral és a citromlével egyszerűen csak turmixolják, majd egy kevés vizet adnak hozzá, hogy mártás legyen.
