Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Járjon az ember a máltai szigetcsoport három lakott szigetének bármelyikén, mondjuk a legnagyobbon, Máltán vagy a második legnagyobbon, Gozón, netán Comino szigetecskén, a körülötte beszélgető embereket hallgatva minduntalan megállapíthatja: a máltai nyelvnél érdekesebbet, különlegesebbet ritkán hallani. Az alap az arab nyelv észak-afrikai dialektusa, ám ezt olaszos (!) hanglejtéssel beszélik, miközben rengeteg angol szót is felismerhetünk; ez hát az Európai Unió legkisebb hivatalos nyelve, minden ország nyelvészeinek kedvence, a máltai, az egyetlen sémi nyelv, amelyet latin betűkkel írnak.
Mivel Magyarországon elsősorban a főszigetet, Máltát ismerik, ezért úti beszámolónkat Gozóval és Cominóval kezdjük. Gozót többek közt imádja a nemzetközi filmvilág: számos alkotás jeleneteit forgatták itt le, például a helybeliek nagy örömére a Trója című amerikai film azon jelenetét, amikor a csatába induló Brad Pitt – akarjuk mondani Akhilleusz – elbúcsúzik szerető édesanyjától. (A főszigeten „csak” olyan filmeket forgattak, mint például a Monte Christo grófja.) Gozón található a híres barlang, ahol a legenda szerint Kalüpszó nimfa hét évig tartotta fogva Odüsszeuszt, aki a párok, házaspárok életében sorsfordítónak tartott hetedik esztendőben nem teljesen egyenrangú kapcsolatának lezárása mellett döntött. Gozó partjainál a tenger minden utazót megajándékoz a kék szín árnyalataival, hol opálos, hol türkizkék, pár méterre arrébb már zöldben játszik. Ha pedig valakit az érdekel, hogy a tengervízből miképp nyerik ki a sót, Qbajjar városánál az egyik legnagyobb európai sólepárlót szemlélheti meg: hatalmas teknők, medencék segítségével érik el a kívánt célt. Comino szigete viszont a búvárok Mekkája. A két kisebb, lakott szigetet komp köti össze Máltával, de motorcsónakok is közlekednek.
Málta egészére nézve elmondható, hogy irigylésre méltó a közbiztonság. Itt nyugodtan lehet sétálni még a St. Julian’s híres szórakozónegyedeiben is, az elhagyott fényképezőgépek, pénztárcák megkerülnek, ha valaki elvitte azokat, bizonyosan nem máltai volt. Málta mélyen katolikus ország, a fiatalok a bulikból úgy térnek haza, hogy előtte hajnalban bemennek a templomba, és meggyónják, mit tettek az éjszaka során.
Bárki is látogat el erre a szigetcsoportra, meg kell ismernie a híres, napjainkban máltai lovagrendként ismert szerzetesrend történetét. A Rodosz szigetéről a törökök által kiűzött Jeruzsálemi Szent János lovagrend 1530-ban kapta meg Máltát. Nem sokáig örülhettek a nyugalomnak: „oszmán vad népe” 1565-ben – vagyis egy évvel a szigetvári ostrom előtt – átfogó támadást indított, ám a helyiek Jean Parisot de la Valette nagymester vezérletével legyőzték őket, a vitéz emlékét őrzi a főváros neve is. A hatalmas siker után a hálás európai uralkodók – még az angol királynő is – jelentős pénzügyi segítséget nyújtottak a további harcokhoz, ekkor még jobban megerősítették a szigetet. Az impozáns erődítményrendszer garantálta, hogy a védők bárki betolakodni vágyót szétlőhessenek ágyúikkal.
A Máltára utazónak számos dolgot nem szabad kihagynia. Ilyen például a Nagymesterek palotája, amely ma az elnöki hivatalnak és parlamentnek ad helyet vagy a Szent János katedrális, ahol a nemzeti festő Mattia Pretti munkáit, illetve az olasz Caravaggio képeit lehet megtekinteni. A Casa Rocca Piccola egy 1850-ben épített kis palota, ahol a máltai nemesi élet hétköznapjaiba pillanthatunk be. (A mai máltai felső körök jellemzően Sliema városában élnek, gyermekeik Londonban tanulnak, és otthon is angolul beszélnek egymással.) Az egyik legszebb panoráma a Szent Péter és Szent Pál nevét viselő nagy bástyák tetején lévő kertből, az úgynevezett Felső Baracca Kertből nyílik a környékre.
Máltán az ínyencek is megtalálják számításukat. A nemzeti eledel a nyúl, ez a legnagyobb testű szabadon élő állat. Csigákból, fekete- és fésűskagylóból nagyszerű a kínálat, miként rákból, polipból, tintahalból, lóhúsból, fürjből és egyéb nyalánkságokból is. A máltai bor érdekes jelenség, mert többnyire az olaszoktól veszik meg a szőlőt, csak a szigeteken készítik el. Mivel nagyon sok máltai dolgozik Ausztráliában, akik nyugdíjas korukra hazatelepülnek, rájuk való tekintettel sok helyen kapni kenguruhúst, mi is kipróbáltuk. Hát, ami az ízét illeti, az erszényeseket inkább hagyják békén ugrándozni az ötödik kontinensen!
