Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Debrecen számomra a virágok és a jó ízek városa. Fák és virágok fogadják az embert az utcákon és a tereken. (A debreceniek virágszeretetének megnyilvánulása, hogy nyaranta virágkarnevált rendeznek, amelynek idején az egész város virágdíszbe öltözik.) Aztán ott van a Nagyerdő a sétáló- és szórakozóhelyeivel, a vendéglőkkel, a városon túl is folytatódó öreg gyertyánosokkal és tölgyesekkel. A jó ízekkel az ember első intrádára találkozik: karakteres, markáns ízek ezek, de sokszor szelídek és pikánsak is. Például a nevezetes falusi leves ízei, amelyet csirkemellből, sertéslapockából főznek, és lángostésztával betapasztott cserépedényben tálalnak. A debreceni töltike erdélyies ízeket idéz. A borjú- és sertéshúsból, zsírban pirított vöröshagymából, rizsből készült tölteléket leforrázott, fiatal szőlőlevelekbe töltik, és csomókba kötött szőlőkacsokkal együtt puhára főzik. Mártását kaporral ízesítik, tejfellel sűrítik. A debreceni módra elkészített vadliba vagy vadkacsa finom ízeit a majoránna, a babérlevél és a száraz rizlingbor adja. Ezen is az erdélyi hatás érződik, amit a történelem magyaráz. Miközben a XVII. században Debrecen szenátusa a három részre szakadt ország egy részét hatalmukban tartó törökökkel és a másik részét uraló Habsburgokkal egyezkedett pénzzel és diplomáciával, a debreceniek szíve voltaképpen Erdélyhez húzott. Az 1538-ban alapított Református Kollégium például az erdélyi fejedelmek és a debreceni gyülekezet támogatásával jött létre, az 1606-os bécsi békekötéssel Bocskai István fejedelem a vallásszabadságot Debrecen számára is kivívta…
Régi fóliánsokban lapozgatva rábukkantam néhány hajdani debreceni „céhlakoma” étrendjére, amellyel a mesterlegények a céhbe állás előtt vendégelték meg idősebb társaikat. A kovácsok, csiszárok, lakatgyártók számára Bethlen Gábor fejedelem adott 1620-ban szabályzatot, amely pontosan előírta a céhmesterek házában rendezett lakoma menüjét. Ez pedig a következő volt: „az első – fogás – káposztás hús, a második tyúkhús, a harmadik petsenye. A káposztás hús pedig tisztességesen jó öreg – mármint nagy és sok – legyen, a tyúkhúsból álló étkek egy tálba légyen három tikbul egy lúddal egyetemben, mellyel tisztességesen megfőzzenek, az petsenyébe pediglen mindenik tálba adjon egy-egy malacot és egy-egy tyúkot, az mellett dióval, pereccel, gyümölcs tál étellel és egy forint ára borral.” A fazekasok 1715. évi szabályzata elrendelte, hogy az ifjú mester a remekkészítésnél jelen lévő „látó mesterek” számára ételt, italt, perecet és nyolc garast érő bort adjon, a mesterasztal pedig a következő fogásokból álljon: „Az első – fogás – tehén hússal, velős konccal és disznó orjával elegyesen főtt káposzta, eleven borssal meghintve. Második laskával főtt kövér kappan, harmadik malachússal készített fekete lé kereken szelt körtével vagy almával, mazsola szőlővel meghintve. Negyedik lúd aprólékjával főtt kása, ötödik jó kövér ökörhússal sült pecsenye. Ezek után gyümölcsök, csemegék mineműek tálaltatnak.”
A debreceni céhek lakomái egyrészt a város jólétéről és gazdagságáról tanúskodnak, másrészt a változatosságról, amely a debreceni konyha jellemzője mind a mai napig. Van ugyanis egy markánsabb, pikáns ízhatásokat alkalmazó válfaja is: a tokány debreceni módra füstölt szalonnával és fokhagymával készül, és a fűszeres debreceni páros kolbászt adják hozzá kíséretül. Ugyancsak a páros kolbász ad jellegzetes, markáns ízt a debreceni töltött káposztának is.
A Hortobágy Debrecen szomszédságában terül el, mégis egy külön világnak mondható vadvizeivel, ritka madárfajtáival, a gémeskutak körül legelésző szürkemarha-csordáival, amelyek húsa értékes hungarikummá vált napjainkra. A hortobágyi konyha ízletes fogása a pásztorleves, amely kockára vágott marhahúsból készül, füstölt szalonnával, zöldséggel, lecsóval, és pirított tarhonyát főznek beléje betétnek. A hortobágyi – hússal töltött – palacsinta országszerte kedvelt fogás, ízletes előétel, de főfogásnak is beillik, annyira laktató.
