Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Egy kedves ismerősöm nemrég Jerevánban járt egy társasutazás keretében. Miközben élményeit mesélte, a magával hozott, türkizből és más féldrágakövekből faragott ékszermunkákat és gyönyörű kendőket mutatta és a régi városkákba tett kirándulásairól mesélt, eszembe jutottak saját erdélyi találkozásaim az ottani örmény származású családokkal, akiknek ősei még a XVII. században kaptak menedéket az erdélyi fejedelmektől, amikor földönfutóvá tette őket az üldöztetés. A Gyergyóban, Csíkban, Felső-Háromszékben, Besztercén, Erzsébetfalván megtelepedett örmények közül megbízható kereskedők, kiváló mesteremberek, művelt értelmiségiek kerültek ki, akik mindeközben megőrizték saját hagyományaikat, köztük a szakácsművészetük tradícióit. Az örmény kultúra hajdan a régi perzsa és hindu kultúrával érintkezett. Ez a főzésmódra is hatással volt: a keleti rózsakertek illatát, a virágméz és a gyümölcsök aromáit hozta magával. A magyar íny számára ismeretlenek, de kellemesen izgalmasak azok az ízek, amelyeket a görögökkel, hindukkal, arabokkal történt – és ki tudná felsorolni, hogy még hányféle – találkozásai során szívott magába az örmény konyha, miközben magát az örmény népet sokszor tiporta meg a történelem.
Szívesen eszem ma is első fogásnak a bozbas levest, amelyet birka- vagy marhahúsból készítenek oly módon, hogy a húst megsütik, húslevessel felöntik, majd reszelt vöröshagymával, ujjnyi szeletekre vágott padlizsánnal, cikkekre vágott paradicsommal, zöldpaprikával, zöldbabbal, burgonyával addig főzik, amíg mind megpuhulnak. A levesestányérba finomra vágott petrezselymet hintenek, és arra öntik a forró húslevest. Folytathatjuk a menüt a híres muszakával, amely marhahátszínből készül. A húst kockára vágva megsütik, puhára párolják, egy másik lábosban pedig reszelt sárga- és fehérrépát, zellert párolnak zsiradékon. Majd a húst és a zöldségeket rétegesen egymásra rakják, és az egészet puhára párolják.
Érdekes vonása az örmény konyhának, hogy még a húsos ételek némelyikét is szereti megédesíteni. Az örmény húsos-rizses piláfot például édesen, mazsolával készítik. Az első pillanatban szokatlan ízkombinációt egy-két falat után meg lehet kedvelni. Így jártam magam is Erdélyben, amikor Marosvásárhelyen édes májast ettem, amelybe a darált hús mellé rizst és mazsolát is tettek. Bár furcsa volt az első pillanatban, a kóstolgatás után már ízlett.
Kedvelt örmény specialitás lett Erdélyben a churut is, amelyet darált petrezselyem zöldjéből és más zöldségek leveleiből, valamint különleges módon erjesztett aludttejből készítenek. Valójában ez egy szilárd halmazállapotú „leveskonzerv”, amelyből forró víz hozzáadásával ízletes leves készíthető. A churut a zaklatott örmény történelmet idézi: a háborúk, örökös utazások és menekülések arra tanították az örményeket, hogy ilyenféle, kis helyet igénylő, koncentrált, bármikor feldúsítható tápszereket készítsenek. Valószínűleg innen származott nagy hozzáértésük a méz, a dió, a mandula feldolgozásában, a sűrített, táplálékdús édességek feltalálásában is. A pachlava egyfajta diós béles, rokona a mi rétesünknek, mert a tésztáját abroszon hártyavékonyságúra nyújtják. A tölteléke őrölt dió, összevegyítve porcukorral, ízesítve reszelt citromhéjjal. A tésztát azonban nem felcsavarják, mint a rétest, hanem az egyik tésztalapot tepsibe fektetik, a tölteléket ráteszik, utána befedik a másik tésztalappal, majd kockákra vágják. A chatlama pogácsaféle mézből, lisztből, mogyoróból vagy mandulából, fahéjjal és sáfránnyal ízesítve. A leghíresebb örmény édesség a dalauzi, amely méz, dió, darálatlan mák elegye, reszelt citrom- és narancshéjjal ízesítve. A mézet sötétbarnára megpergelik, majd belekeverik a cikkekre vágott dióbelet és a mákot, ezt követően megvizezett gyúródeszkára, kis csomókba kirakják. A dalauzi tetejére cukros mandulát tesznek.
