Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Sonka nélkül nincs húsvét – tartja a régi, de manapság is érvényes mondás, ám a bárányhúsból készített ízletes fogások is igencsak hozzátartoznak az ünnephez. Bornemisza Anna XVII. századbeli szakácskönyve szerint a bárányból huszonnyolcféle étket lehet készíteni, és mindjárt az első recept így szól: „egy darab bárányhús – egészen sülve, akár hidegen, akár melegen, kiváltképpen húsvétra – tyúkmonnyal (tojással), sásával (mártással)”. Ízletes húsvéti fogásnak kínálkozik a bárányhús citrommal is: „főzd meg tehénhús levében s ecetben. Pergelj lisztet belé, metélj citromot rá. Csináld meg borssal, gyömbérrel, sáfránnyal. Ha pedig lisztet nem akarsz belé rántani, borsos cipóval hadd forrjon fel: jobb ízű lészen.”
Kiváló, húsvétra való bárányhúsból készült fogások receptjeit találni Czifray István XIX. századi Nemzeti Szakácskönyvében is. A báránycomb vöröshagymával receptje szerint „megsulykolván a tisztára mosott combot, sózd be, és kevés ecettel, borral, vízzel és szegfűszeggel megtűzdelt vöröshagymával, babérlevéllel, citromhéjjal, pácolt füvekkel tedd lábosba, s párold meg, de ne igen puhára. Vedd ki, s hintsd meg finom zsemlye morzsával. Azután tégy egy lábosba darabka írós vajat, 6 vagy 8 fej kis vöröshagymát, add fölé a combot, s pirítsd meg mindenik oldalán. Aztán tölts reá másfél merítő kanál páclevet, 4 kanál tejfelt, kevés pergelt cukrot, párold még fél óráig, s végre tálald ki.”
A húsvéti sonka ott az igazi, ahol disznót vágnak, és házilag pácolják, füstölik – mégpedig olyan páclében, amellyel hajdan Móra Ferencék házában találkoztam ifjúkoromban. Úgy készül, hogy forró vízhez szemes borsot, sót, babérlevelet, fokhagymát, vöröshagymát, fenyőmagot, koriandert, kevés cukrot és borecetet adnak. A páclevet megfőzik, és kihűlve a sonkára öntik úgy, hogy ellepje. A sonka négy teljes hétig áll a páclében, illetve dehogyis áll: mindennap megforgatják, hogy jól átjárja a páclé mindenfelől. Ilyenfajta étket manapság már ritkán fogyaszthat a magamfajta városlakó, de azért, ha nagyon vigyázva választja ki a sonkát, akkor ma is jól kiélvezheti a húsvét hagyományos ízeit: reszelt vagy ecetes tormával, sonkalében keményre főtt tojással, mustár, ropogós piros retek és fiatal hagyma kíséretében.
Az ünnep örömei közé tartozik a foszlós húsvéti kalács is, amelyet évszázadok óta készítenek a magyar háziasszonyok. Minden bizonnyal a kenyértésztából eredeztethető a hófehér bélű fonott kalács, amelyet cukros tejben felfuttatott élesztővel készítenek, és igencsak jól megdagasztanak. A magyar húsvéti kalács itáliai megfelelője a panettone. A cukrozott gyümölcsökkel és mazsolával teli kalácsot egy milánói pék kreálta, a legenda szerint azért, mert leányának egy előkelő nemes úr volt a választottja, és találmányával akarta leánya számára megszerezni a hozományt. A vállalkozása olyannyira sikerült, hogy a panettone azóta nemcsak Itáliában vált népszerűvé, de exportálják is az olasz pékségek. A németek kedvence a mokkaízű Ostertorte, amelyet csokoládétojásokkal díszítenek. Az oroszok húsvéti kedvence a kulics nevű kalács, amelyet sáfránnyal, szerecsendióval ízesítenek és cukorbevonattal borítanak. A torony formájú kulicsot tálaláskor szeletelik, és a szeletekhez kemény tojást fogyasztanak.
