Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Nevezik beléndfűnek, zergefűnek, cigánypetrezselyemnek, alig hinnénk, hogy a három elnevezés egyazon fűszernövényre, az egzotikus korianderre vonatkozik. Azt gondolhatnánk, hogy ez a kellemes aromájú fűszer a messzi, trópusi tájakról kerül a boltjainkba, pedig Magyarországon is mindenütt megterem, a kiskertekben éppúgy, mint – a fűszerek termesztésének mostanában divatos új színhelyén – a városi erkélyeken.
A koriander név a növény latin elnevezéséből, a Coriandrum sativumból származik. Borsfűnek is nevezték, de Lippay János püspök, a neves botanikus ez ellen hevesen tiltakozott. A XVII. század derekán Posoni kert címmel megjelent első magyar nyelvű kertészeti szakkönyvében ezt írta róla: „némelyek borsfűnek nevezik, de nem helyesen, hanem mi csak coriandernek nevezzük közönségesen. Ezt a füvet nem annyira a füvéért vetik, mint a magváért… leginkább a magvát fogyasztják az asszonyok”. Hogy Lippay püspök korában miért éppen a nők fogyasztották a koriandert a magváért, csak sejthetjük, mert a tudós botanikus nem tesz róla említést. A közhiedelem szerint görcsoldó hatású, ezért nyeltek le néhány magot. Ami a koriander egzotikus voltát illeti, az sem teljesen légből kapott megállapítás, hiszen eredetileg délen, a Földközi-tenger környékén volt honos. Négy évezreddel ezelőtt már az egyiptomiak termesztették. Még Mózes könyvei is emlegetik a kivonulással kapcsolatban. A Közel-Kelet országaiban is őshonos növény lehetett, amelyet idővel nemesítettek és termeszteni kezdtek. A görögöknél már korion néven ismert fűszer volt, majd elterjedt Európa más országaiban is. Napjainkban Franciaországtól Bulgárián át Görögországig mindenfelé termesztik, nem is szólva Kis-Ázsiáról és Indiáról.
A koriander igénytelen, talajban nemigen válogatós növény. Körülbelül félméteresre növekszik, virágának színe fehérből rózsaszínbe hajlik. Amikor a termése megérik, kévékbe kötve egy ideig még tovább érlelik, majd a kicsépelt, 3–5 milliméteres magocskákat fűszerként hasznosítják. Zöld leveleit is használják, különféle fogások díszítésére. A magja sok hasznos anyagot, finom aromájú olajat tartalmaz, többek között a korandrol nevű illóolajat, fehérjét és vitaminokat. Így nemcsak zamatosabbá teszi ételeinket, de táplálóbbá is. Fűszerezhetünk vele sülteket, mártásokat, de használhatjuk különféle páclevek készítéséhez is. Húsok, sonkafélék és káposzta ízesítésére éppen olyan alkalmas, mint uborka és zöldpaprika tartósítására. Sok országban használják kenyérsütésnél ízesítésre. A németek olykor nemcsak a kenyeret hintik meg koriandermaggal, hanem a zsömlét és a kalácsot is. A korianderrel fűszerezett Wurst, azaz virsli az egyik legkedveltebb különlegességük. Mindehhez járul még a koriandernek az a bizonyos gyógyhatása, amiről már eleink is tudtak és manapság – más gyógynövényekhez hasonlóan – hazánkban is kezd ismertté válni. Kamillával, borsmentával és egyéb gyógyfüvekkel keverve olyan gyógytea készül belőle, ami oldja a gyomorgörcsöt és megszünteti a puffadás okozta kellemetlen közérzetet. Vannak, akik esküsznek rá, hogy néhány koriandermag elrágása serkenti a bélműködést és hatásos az emésztési panaszok ellen.
