Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A tavasszal együtt elérkezett a spárgaszezon is, amit mindenkinek a figyelmébe ajánlok, hiszen alig akad kellemesebb gasztronómiai élmény, mint egy friss spárgából készített „tavaszízű” fogás. Olyan növény a spárga, amelyről el lehet mondani, hogy minél frissebb, annál jobb. Könnyen el lehet készíteni, nyomban asztalra lehet adni. Ajánlatos azonban nagyon odafigyelni az előkészítésre, még ha a spárgafőzés egyszerűnek tűnik is. Miután a spárgát többször váltott hideg vízben alaposan megmostuk, majd szűrőre téve lecsöpögtettük, a fehér és lila spárga végéből levágunk egy centimétert, majd éles spárgatisztító késsel eltávolítjuk a kemény héjrészt úgy, hogy fél milliméter mélyen belevágunk, és a szár aljáig lehántjuk a héjat. Egy-egy sáv lehúzása után elfordítjuk a spárgát és a következő sávot hántoljuk le, addig, amíg körbe nem érünk. Még egy vékony héjcsíknak sem szabad maradnia egyetlen spárgán sem! Ezután a spárgákat egyforma hosszú, körülbelül 12 centiméteres darabokra vágjuk, lábosba tesszük, ráöntünk annyi vizet, amennyi ellepi, ízesítjük kevés sóval, cukorral és közepes lángon főzzük 12 percig. A zöld spárga előkészítése annyiban különbözik az előbbitől, hogy a ceruza vékonyságú zöld spárgákat nem kell hántolni – mert még nem kemény a héjuk, az alsó, keményebb részt le kell törni –, az ujjnyi vastagságút viszont kell. A feldarabolt zöld spárgát lábosba tesszük, forró vízbe, amelybe előzőleg némi sót, cukrot és szódabikarbónát tettünk. A vékony spárgát többnyire elég a sós vízben egy percig főzni, a vastagabbját két percig.
A spárgából készíthető fogások az egyszerű spárgakrémlevestől az ötputtonyos tokaji aszúborral ízesített fehér spárgasorbetig igen változatosak. A magam részéről „házi használatra” a főtt spárgát kedvelem, forrón szervírozva, egy kis olvasztott vajjal, sóval és borssal meghintve. Ajánlhatom még a milánói módra készítettet is, némi reszelt parmezánsajttal meghintve, vagy hidegen, majonézzel, hal mellé. A közhiedelemmel ellentétben egyébként a spárgát nagyon régóta, több mint kétszáz esztendeje termesztik és fogyasztják Magyarországon. Lippay János püspök Posoni Kertjében már 1664-ben részletes útmutatást ad a spárga termesztéséről, amelyet nyulárnyéknak nevez. Ugyanezen időben Bornemisza Anna erdélyi fejedelemasszony szakácskönyvében a „Mindenféle salátát mindenféle füvekből fejéren és zölden miként kell csinálni” című fejezetben ez áll: „spárgasalátát fonnyasztva, borsólével csinálhatod, irósvajjal, borssal”. Később sem feledkeztek meg a spárgáról elődeink. Czifray István Magyar Nemzeti Szakácskönyvében 1840-ben nemcsak kiváló spárgasaláta receptjét adja meg „provincziai olajjal és boreczettel” ízesítve, de még a spárga télire való eltevésének módját is leírja: egy kívülről szurokkal bekent hordóban – ami talán a mai spárgakonzervek korai elődjének volna mondható.
A spárga története még régebbi időkre nyúlik vissza. Az egyiptomi szarkofágokban már ötezer esztendővel ezelőtt megjelentek olyan spárgakötegek, amelyek a mai fehérspárga elődei voltak. Az ógörögök egy másik, kesernyés ízű spárgafajtát kedveltek, amelynek hajtásait vadon tenyésző növényekről szedték. Évezredek után ezt a fajtát ma is gyűjtik és árusítják Görögországban. A rómaiak is szerették és termesztették a spárgát, így valószínűleg a mai Magyarország területén, Pannónia provinciában is folyt már spárgatermelés, különösen Probus császár idejében, aki szőlőket telepített, hiszen a spárga sok helyen köztes növényként volt jelen. A középkorban a spárga eltűnt Európából, a XVI–XVII. században jelent meg újra Franciaországban, Hollandiában, Németországban és Magyarországon, ahol sokáig a főúri kertek növénye volt. Szélesebb körű termesztése csak a XIX. században kezdődött el nálunk, és folyik azóta is, különösen az Alföldön. A laza homoktalaj vízáteresztő tulajdonsága a spárgának nagyon kedvező. A magyar klíma rendkívül alkalmas a spárgatermesztésre: bár a növekvő spárgát földdel borítják be, a napfény és meleg hatása a gyökérzeten át eljut a terméshez. A magyar spárgák finomak, ízesek, ne mulassza hát el a jó alkalmat kedves olvasó, élvezze ki maradéktalanul a spárgaidény örömeit!
