A fondue-party a kellemes hangulatú együttlétek egyik kedvelt formája napjainkban. Az ember az asztal közepén forrdogáló fondue-üstbe mártogatja a hosszú nyelű villája végére tűzött kenyérkockát vagy húst, és miközben bekebelezi az olvadt sajttal vagy olívaolajjal ízesített falatokat, megfeledkezik a világ minden gondjáról-bajáról. Annál is inkább, mert a fondue-höz (amely szó szerint olvasztottat jelent) ízletes dip (mártogató) vagy saláta is jár, kísérői a jó borok, és benne lehet némi cseresznyepálinka, netán konyak is. A sörös változat készítésekor pedig sörben olvad fel az ementáli sajt a fondue-üstben.
A fondue-partyk ma már Magyarországon is elterjedtek, de hajdan, amikor én megismerkedtem vele, svájci specialitásnak számított. A helvét hegyek közt a fondue elkészítésének régi hagyománya van. A pásztorok nyáron és ősszel sok sajtot készítettek a havasi legelőkön legeltetett tehenek tejéből és sok kenyeret is sütöttek, hogy legyen mit enniük a hosszú, kegyetlen télen. A kenyér azonban addigra kiszáradt, és csak tejbe vagy borba áztatva volt fogyasztható. Idővel azonban rájöttek, hogy olvasztott sajtba mártva a száraz kenyér ízletesebb, különösen akkor, ha bort is adnak a sajthoz az olvasztás során. Később aztán a havasi pásztorok eledele elegáns ínyencség lett Svájc határain túl is.
A hozzáértők szerint ma is a legjobb az ementáli vagy a gruyére sajt a fondue készítéséhez, meg a száraz, könnyű fehérborok, ahhoz hasonlók, amelyeket Svájc déli kantonjában, Ticinóban palackoznak. Hagyományosan a sajtot mérsékelt lángon, lassan kell olvasztani a fondue-üstben, hogy éppen csak kis buborékokat vessen, ne forrjon túlságosan. A reszelt sajtot hozzá apránként kell adagolni az üstbe, mindig egy keveset, közben folyton kevergetni, addig, amíg simára olvad. Ha nagyon jó ízt akarunk neki adni, akkor sherry brandyt öntsünk hozzá, esetleg egy kevés rumot vagy konyakot.
Svájci vendéglátóim tanítottak meg hajdan arra, hogy miként kell a villa végére tűzött kenyeret úgy belemártani az olvadt sajtba, hogy az jól befogja minden feléről. Miután a falatot kiemeltük az olvadt sajtból, a villával egy kicsit megforgatjuk, hogy ne csöpögjön le a sajt róla, csak aztán tesszük a tányérunkba. Van, aki hideg húsokat is ad melléje, de a saláta egyszerűen nélkülözhetetlen hozzá. Utána desszertnek valami hideg, fanyarkás-édes esik jól: nincs kellemesebb, mint egy jól behűtött gyümölcs elfogyasztása. Jól megy még hozzá a vegyes gyümölcssaláta, a flambírozott gyümölcs, a frissen sült ribizlis vagy almás pite. A fondue-nek sok változata van, a legismertebb és a legnépszerűbb a sajtból készített, de én nagyon ajánlom a marhahúsosat is. A legenda szerint ez a fondue-fajta Burgundia híres szőlővidékein született. Mivel a szőlőt akkor kellett szüretelni, amikor elérkezett az érettség ideális fokára, a szüretelőknek megállás nélkül szedniük kellett a szőlőt akár éhesek voltak, akár szomjasak. Így – a néphagyomány szerint – egy éhes szüretelőnek pompás ötlete támadt. Egy üstben olívaolajat hozott a szőlőbe, rőzsetűzzel felforrósította, és amikor akadt egy kis ráérő ideje, az üst mellett lévő asztalon kikészített marhahúsból megsütött az olajban egy-egy darabot, majd jóízűen bekebelezte. A többi szüretelő is hamarosan követte a példáját, és nemsokára az összes burgundiai szőlőben elterjedt a kellemes szokás. Ma a marhahúsos fondue burgundi módra az ínyencek kedvence.
