Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az északi vizeken dolgozó halászflottillák annyi és olyan sokféle hallal látják el a skandináv országokat, hogy a norvég, svéd, dán háziasszonyok tetszésük szerint válogathatnak a legkülönbözőbb fajtákból. Bergen piacán például hatalmas víztartályokban úszkáló halak ezrei közül vásárolhatnak, az oslói halárusok kirakata pedig olyan változatos, akár egy állatkerti akvárium. Mindebből az következnék, hogy az ottani ínyencek elsősorban a friss tengeri halakból készült fogásokat kedvelik, de – érdekes módon – étrendjükben a sózott és szárított halakból készült ételeknek van megkülönböztetett szerepük. A sózott heringből készített heringsalátának például, amit a norvégok úgy készítenek, hogy a sózott heringet 5-6 órára hideg vízbe áztatják, majd kiveszik a vízből és megszárítják. Ezután a halat és azzal azonos súlyú főtt húst, valamint ugyanannyi kockára vágott főtt krumplit, céklát, almát, savanyú uborkát összekevernek egy tálban, és sózzák, borsozzák. Ezt követően 2-2 evőkanál ecetet és olajat egy teáskanál cukorral, két deci vörösborral és a cékla levével összekevernek, a salátára öntik és tizenkét óráig állni hagyják. A heringsalátához mártás is jár. Ezt olajból, mustárból, kaporból, cukorból, ecetből készítik csipetnyi borssal, sóval fűszerezve. A keveréket egy kisebb edénybe öntik, amelyet egy forró vízzel teli nagyobb lábosba állítanak, és folytonos kevergetés közben addig főzik, amíg a mártás jól besűrűsödik. A norvégok a heringsalátát kemény tojással és céklával körítve adják asztalra.
Dán specialitás a vagdalt hal. Ehhez a dánok többnyire csukát használnak: megtisztítják, szálkáit eltávolítják és húsát megdarálják. Ehhez hozzáadnak egy evőkanál búzalisztet, ugyanannyi krumplilisztet, majd egy tojássárgájával, egy evőkanál tejszínnel elkeverik, sózzák, borsozzák, még egy kis tejszínhabot adnak hozzá. Ezeket jól összedolgozzák, majd kivajazott tepsibe téve, forró sütőben megsütik. A dánok nagyon kedvelik a marhahúsból készített hagymás szeletet is, annyira népszerű fogás Dániában, mint Magyarországon a rántott hús. A hagymás szeletet ebédre fogyasztják, krumplipürével. Elkészítése nagyon egyszerű. A húst vékonyra klopfolják, sózzák, borsozzák, lisztben meghempergetik, majd forró vajban mindkét oldalán kisütik. A sült hússzeleteket félreteszik, és a vajban vékonyra szeletelt hagymát pirítanak. Ezután a húst lábosba teszik, egy kis húslevest öntenek hozzá, és mérsékelt lángon párolják, míg jól megpuhul.
Svéd specialitás a szardellafilé, krumpli, hagyma és tejszín kombinációjából álló Jansson megkísértése, amely a klasszikus svédasztal, a smörgasbord egyik gyakori meleg étele. Ezt a fogást leginkább a különös elnevezése miatt említem meg. Utánanéztem több forrásban is, de mindegyikben másféle magyarázatot találtam eredetére. Az egyik szerint egy XIX. században élt híres operaénekesről, Pelle Janssonról nevezték el, aki jeles ínyenc is volt, és az ő elképzelése alapján kreálta egy jeles svéd séf. A másik történet érdekesebb: a nevezetes étel névadója egy Erik Jansson nevű prédikátor lenne, aki egy szektát alapított, és a földi élvezetektől, így az ínyencségektől való önmegtartóztatást szónokolta híveinek. Így aztán nagy megrökönyödést keltett, amikor hívei egy alkalommal a szardellás finomság élvezetes falatozása közben lepték meg váratlanul. Az anekdota szerint innen származik a Jansson megkísértése elnevezés.
