Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az elmúlt hetekben néhány napig kórházi koszton éltem, így nem kis nosztalgiával emlékeztem vissza a debreceni vidám napokra, amelyek során nemcsak a város virágkarneváljának színeit élvezhettem, de végigkóstoltam a hajdúsági ízeket is. A falusi levest például, amelyet csirkemellből és sertéslapockából főznek, a megfőtt levest pedig cserépköcsögbe töltik, a köcsög száját lángostésztával betapasztják és forró sütőbe teszik. Miközben a lángos kisül, a tészta fokról fokra átveszi a levesből párolgó finom ízeket. Egy másik fogás, a debreceni töltike erdélyies ízeket idéz. A borjú- és sertéshúsból készített, vöröshagymával, rizzsel gazdagított tölteléket zsírban pirítják, majd leforrázott, fiatal szőlőlevelekbe töltik, és csomókba kötött szőlőkacsokkal együtt puhára főzik. A mártását kaporral ízesítik és tejfellel sűrítik. A debreceni módra elkészített vadkacsa finom ízeit a majoránna, a babérlevél és a száraz rizling adja. Ugyanakkor van a debreceni konyhának egy markánsabb, pikáns ízhatásokat alkalmazó válfaja is, erre jó példa a tokány debreceni módra, amely füstölt szalonnával, fokhagymával készül és fűszeres debreceni kolbászt adnak hozzá kíséretül.
Meglepő lehet, de a népszerű hortobágyi palacsinta valójában nem a Hortobágyon, hanem Debrecenben, az Arany Bika szálloda éttermében született. A szálloda egykori séfje, Henrik Béla kreálta a XIX–XX. század fordulóján, s azóta az egész országot meghódította a hússal töltött palacsinta, amely ízletes előétel, de akár főfogásnak is beillik, hiszen annyira laktató. A palacsintatésztába borjúpörköltet vagy csirkepaprikást töltenek, borssal, tejföllel, köménymaggal és paprikával ízesítve. Ezután pörköltes-tejfeles mártással leöntik, s úgy tálalják. Van egy másik változata is, amelynél a töltött palacsintákat külön-külön kirántják és tartármártással szervírozzák.
Annak, hogy a debreceni főzésmódban nagyon sok az erdélyies vonás, persze sok évszázados történelmi okai vannak. Miközben a szultánnal és az ország más részeit birtokukban tartó Habsburgokkal egyezkedett, Debrecen szíve voltaképp Erdélyhez húzott – amelynek felvirágzásából a városnak is jutott. Az 1538-ban alapított református kollégium az erdélyi fejedelmek és a debreceni gyülekezet támogatásával lett a magyar tudományos élet és oktatás egyik fontos központja. Az Erdélyhez fűződő sok évszázados kapcsolat hatása érezhető a pikáns ízekben is, amelyekkel a debreceni vendéglőkben meg a családi tűzhelyeknél is találkozhatunk.
Az egész Hajdúság sokat megőrzött a régi tradíciókból, nemcsak a folklorisztikus érdekességeket, mint például a nagy karimájú hajdúkalap, a cifraszűr és a pásztorfaragások, hanem a hajdúsági konyhát is. A hajdúkosztra jó példa a Nagyiván községből származó tyúkleves, amely akár komplett ebédnek is beillik, mert a leves után – amelyben az egész tyúk főtt – a második fogásnak maga a tyúk következik, amelyet zöldségfélékkel, gombával és kemény tojással töltenek meg, miután a levesből félig főtten kiszedik, majd megtöltve és sóval-borssal meghintve a sütőbe kerül, ahol sörrel locsolgatva szép pirosra sütik. Hajdúsági specialitás a fahéjas hurka is, amelynek tölteléke darált sertéshúsból és rizsből készül, és sóval, borssal, fahéjjal ízesítik. Érdemes megemlíteni a pacalt is, amelyet arrafelé előbb megabálnak, majd borssal, majoránnával, babérlevéllel ízesítenek és vörösborral megkeresztelt lében pácolnak. Felszeletelve, pirított vöröshagymával, sóval, borssal, paprikával, lecsóval főzik készre a pácolást követő másnapon. Jellegzetes hajdúsági fogás a sertés gerinccsontjából és a hozzá tartozó tarja húsából főzött orjaleves, amelynek sokféle zöldség ad pikáns ízt és a beléfőzött reszelt tészta teljesíti ki ízeit.
