BUX 139495.62 1,36 %
OTP 44920 2,14 %
Promo app

Töltse le az Economx appot!

Letöltés

Ó, azok az orosz méretek!

Ha valaki elvetődik Oroszországba, hamarosan rádöbben, itt most is más léptékkel és űrmértékkel számolnak, mint Magyarországon. Moszkva épületei monumentálisak, az utak 8-10 sávosak – jobb állapotban vannak a budapestieknél –, a forgalom hatalmas, a metrón csaknem 10 millió ember hullámzik.

2005. október 20. csütörtök, 23:59

Google Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!

Bő tíz évvel a Szovjetunió felbomlása után vajon milyen lehet Moszkva? – töprengtem, miközben a repülőgép landolt a Seremetyevo repülőtéren. A városba befelé vezető úton már látható, hogy új időket írnak, a délelőtti forgalomban – régen Zastavák, Moszkvicsok és Zsigulik gurultak – mellettünk Rolls-Royce araszolt, arrébb egy Ferrari várt a zöld jelzésre, amelyben egy leopárdmintás bundába öltözött hölgy enyhítette a kopasz sofőr kellemetlen látványát.
A jó nagy orosz méretek megmaradtak. Óriási a város: monumentálisak az épületek, a műemlékek, a terek és a metró, amelyben tucatnyi vonal, százötven állomás van és naponta tízmillió ember – szinte a város teljes lakossága – hullámzik, lökdösődik. Hatalmas a forgalom a közutakon, amelyek egyébként sokkal jobb állapotban vannak, mint Budapesten. Az utak nyolc-tíz sávosak, az autók kilencven-százzal száguldanak.
Kolosszális a szálloda, a Hotel Rosszija is, amelynek legalább tízezer szobája egyikében sikerült szállást foglalni. A belső épület tizenkét emeletes, a végeláthatatlan folyosókon a szovjet rendszerben még gyezsúrnaják, azaz szobaasszonyok ültek kint, és nyolcórás műszakban figyelték a vendég mozgását. Gyezsurnaja már nincs, bújtatott munkanélküliség még mindig van: az épületek sarokrészében bárokat üzemeltetnek 3-4 alkalmazottal, holott ide naponta két vendég ha betéved.
Az elmúlt évtizedben szemmel láthatóan elsősorban ide és Szentpétervárra irányították a fejlesztésekre fordítható orosz, amerikai és európai uniós pénzeket. Az óriási piacot felfedezte magának a külföldi tőke is, az idő patinájával bevont Lenin-szobrok és az épületek tetején megmaradt ötágú csillagok döbbenten nézik a felhőkarcolókat, a hajdan üres GUM áruház és a híres bevásárlóutca, az Arbat árutól roskadozó pultjait, a Tverszkaja sugárút üzleteit, a belváros éjszakai klubjait és kaszinóit. (A GUM áruhiánya annak idején viccek sokaságát ihlette, mára a választék semmivel sem marad el a londonitól és a párizsitól.) Sok minden persze megmaradt, mint például Jurij Gagarin égnek törő emlékműve, a Puskin-múzeum, a párizsi Louvre után a második leggazdagabb francia impresszionista gyűjteménnyel, a felújított Bolsoj Színház, ahová nem sikerült jegyet szerezni, a Tagankába viszont igen – akit érint: az orosz színházi kultúra csodálatos, a városban csaknem száz színház működik! Természetesen a mai napig turisták tízezrei sétálgatnak a Vörös tér, a Kreml, a Lenin-mauzóleum és a Történeti Múzeum környékén, esténként – stílszerűen – vörös fények gyulladnak ki a tér fáira szerelt lámpácskákon, megvilágítva az épületek vörös tégláit. A Vaszilij Blazsennij (Boldog Vazul) hagymakupolái is változatlanul meghökkentik az utazókat (lényegében kilenc templomot egyesítenek egy épületben), a matrjoskaárusok még mindig a Lomonoszov egyetem előtt, a veréb-hegyi kilátónál árulnak, és Nagy Péter is lelkesen integet emlékműve, a Moszkva folyó partján álló, természetesen grandiózus hajó tetejéről.
Valamiben azért különbözik a város a hajdanitól: a csecsen háború elleni tüntetők például zavartalanul osztogatják a szórólapokat, a Szibériába történő transzportálás legcsekélyebb veszélye nélkül. A KGB-székház egyébként, nem messzire a tüntetés helyszínétől, elnézően sütkérezik a délutáni napfényben, csak az ablak üvegei villognak figyelmeztetően. A rendszerek változnak, az orosz nép marad, ha kisüt a nap, most is fiatalok ezrei lepik el a Történeti Múzeum előtti – mondani sem kell – grandiózus parkot. Innen indulnak a kínai, olasz, tatár éttermekbe, a Szpartak Moszkva-meccsekre vagy egy jó jégkorongderbire.
Ami az árakat illeti, kérdezhetjük – mint nálunk a nyugati turisták –, vajon miből élnek itt az emberek. A ruhanemű általában drágább, mint nálunk, de az élelmiszer és általában minden 10-15 százalékkal olcsóbb, miközben a fizetések jóval alacsonyabbak a magyarországiakénál. A megoldást részben a bódésorok szolgáltatják: a moszkvaiak itt vásárolnak, de még az esti bulira készülő, nercbundás hölgyek is itt dobnak be kecses mozdulatokkal egy deci vodkát a pirog vagy az orosz hot dog mellé. Mindkét ételt forrón szervírozzák, a legnagyobb hidegben is.

Drávucz Péter
Drávucz Péter

Ez is érdekelhet