Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Bő tíz évvel a Szovjetunió felbomlása után vajon milyen lehet Moszkva? – töprengtem, miközben a repülőgép landolt a Seremetyevo repülőtéren. A városba befelé vezető úton már látható, hogy új időket írnak, a délelőtti forgalomban – régen Zastavák, Moszkvicsok és Zsigulik gurultak – mellettünk Rolls-Royce araszolt, arrébb egy Ferrari várt a zöld jelzésre, amelyben egy leopárdmintás bundába öltözött hölgy enyhítette a kopasz sofőr kellemetlen látványát.
A jó nagy orosz méretek megmaradtak. Óriási a város: monumentálisak az épületek, a műemlékek, a terek és a metró, amelyben tucatnyi vonal, százötven állomás van és naponta tízmillió ember – szinte a város teljes lakossága – hullámzik, lökdösődik. Hatalmas a forgalom a közutakon, amelyek egyébként sokkal jobb állapotban vannak, mint Budapesten. Az utak nyolc-tíz sávosak, az autók kilencven-százzal száguldanak.
Kolosszális a szálloda, a Hotel Rosszija is, amelynek legalább tízezer szobája egyikében sikerült szállást foglalni. A belső épület tizenkét emeletes, a végeláthatatlan folyosókon a szovjet rendszerben még gyezsúrnaják, azaz szobaasszonyok ültek kint, és nyolcórás műszakban figyelték a vendég mozgását. Gyezsurnaja már nincs, bújtatott munkanélküliség még mindig van: az épületek sarokrészében bárokat üzemeltetnek 3-4 alkalmazottal, holott ide naponta két vendég ha betéved.
Az elmúlt évtizedben szemmel láthatóan elsősorban ide és Szentpétervárra irányították a fejlesztésekre fordítható orosz, amerikai és európai uniós pénzeket. Az óriási piacot felfedezte magának a külföldi tőke is, az idő patinájával bevont Lenin-szobrok és az épületek tetején megmaradt ötágú csillagok döbbenten nézik a felhőkarcolókat, a hajdan üres GUM áruház és a híres bevásárlóutca, az Arbat árutól roskadozó pultjait, a Tverszkaja sugárút üzleteit, a belváros éjszakai klubjait és kaszinóit. (A GUM áruhiánya annak idején viccek sokaságát ihlette, mára a választék semmivel sem marad el a londonitól és a párizsitól.) Sok minden persze megmaradt, mint például Jurij Gagarin égnek törő emlékműve, a Puskin-múzeum, a párizsi Louvre után a második leggazdagabb francia impresszionista gyűjteménnyel, a felújított Bolsoj Színház, ahová nem sikerült jegyet szerezni, a Tagankába viszont igen – akit érint: az orosz színházi kultúra csodálatos, a városban csaknem száz színház működik! Természetesen a mai napig turisták tízezrei sétálgatnak a Vörös tér, a Kreml, a Lenin-mauzóleum és a Történeti Múzeum környékén, esténként – stílszerűen – vörös fények gyulladnak ki a tér fáira szerelt lámpácskákon, megvilágítva az épületek vörös tégláit. A Vaszilij Blazsennij (Boldog Vazul) hagymakupolái is változatlanul meghökkentik az utazókat (lényegében kilenc templomot egyesítenek egy épületben), a matrjoskaárusok még mindig a Lomonoszov egyetem előtt, a veréb-hegyi kilátónál árulnak, és Nagy Péter is lelkesen integet emlékműve, a Moszkva folyó partján álló, természetesen grandiózus hajó tetejéről.
Valamiben azért különbözik a város a hajdanitól: a csecsen háború elleni tüntetők például zavartalanul osztogatják a szórólapokat, a Szibériába történő transzportálás legcsekélyebb veszélye nélkül. A KGB-székház egyébként, nem messzire a tüntetés helyszínétől, elnézően sütkérezik a délutáni napfényben, csak az ablak üvegei villognak figyelmeztetően. A rendszerek változnak, az orosz nép marad, ha kisüt a nap, most is fiatalok ezrei lepik el a Történeti Múzeum előtti – mondani sem kell – grandiózus parkot. Innen indulnak a kínai, olasz, tatár éttermekbe, a Szpartak Moszkva-meccsekre vagy egy jó jégkorongderbire.
Ami az árakat illeti, kérdezhetjük – mint nálunk a nyugati turisták –, vajon miből élnek itt az emberek. A ruhanemű általában drágább, mint nálunk, de az élelmiszer és általában minden 10-15 százalékkal olcsóbb, miközben a fizetések jóval alacsonyabbak a magyarországiakénál. A megoldást részben a bódésorok szolgáltatják: a moszkvaiak itt vásárolnak, de még az esti bulira készülő, nercbundás hölgyek is itt dobnak be kecses mozdulatokkal egy deci vodkát a pirog vagy az orosz hot dog mellé. Mindkét ételt forrón szervírozzák, a legnagyobb hidegben is.
