Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Lisszabon Európa egyik legfiatalabb városa. Ennek oka a XVIII. század közepének borzalmas földrengése – Voltaire hőse, Candide is átéli a pusztulást –, amely legkevesebb hatvanezer ember életébe került. A várost gyorsan újjáépítették. Ha ennél régebbi épületeket keresnénk, azokat a Belém negyedben találjuk. Annak idején ez volt a vigalmi negyed, és a hithű katolikus portugálok megdöbbenésére a csapás éppen ezt a részt kímélte meg. Megmaradt a Jeromosok kolostora, a Belém torony (ez a város jelképe) és a Sé katedrális. Lisszabon egyik legnagyobb vonzereje és turistalátványossága maga a nyüzsgő Belém, páratlan éjszakai élettel (a képen a város bikaarénája). A portugálok egyébként is szeretik jól érezni magukat, ünnepekben, vásárokban nincs hiány, amelyeknek elengedhetetlen része a vallási felvonulás. Szent dolognak számít a foci is, hétvégenként a lisszaboni kávézók, cukrászdák és kocsmák központi témája a bajnoki forduló eredményei. A fővárosnak kitűnő múzeumai is vannak, ezek közül érdemes megnézni az Antik Művészetek, a festett csempéket őrző Azulejo, illetve a Calouste Gulbenkiant Múzeumot, utóbbi kerámiákban, iparművészeti tárgyakban és szőnyegekben különösen jó.
A főváros Lisszabonnal örök rivalizálásban él Porto. A természeti csapások megkímélték Porto városát, megmaradt régi városnegyede, girbegurba utcácskáival és sikátoraival. A meredek lépcsőkön fél perc alatt három utcával följebb lehet jutni, aki ennél is magasabbra vágyik, a híres kilátóhelyről, a Torre de Clérigosról tekinthet le a városra, annak templomaira, híres borpincészeteire.
Érdemes Portugáliában járva felkeresni Coimbrát, amely évszázadok óta az ország legjelentősebb egyetemi városa. A déli városka, Algarve pedig napjainkban a turisták kedvelt célpontja, mivel az ország sziklás és vad tengerpartjaival ellentétben itt a homokos partot Európa egyik legtisztább tengervize nyaldossa. A háborítatlan természetet Portugália északi részén lehet megcsodálni, itt száz évet repülhetünk vissza az időben, a változatlanságba: mindenütt fenyőerdők, gondosan megmunkált olajfa- és szőlőültetvények, csöppnyi kis falvak, békésen poharazgató helyiek. A levegő harapni valóan friss, a tengerpartokon sokszor csak a madarak zajonganak.
Az éttermek esténként megtelnek, a portugálok déli életstílusú, egymás társaságát kereső emberek. A portugál gasztronómia egyik főszereplője a sózott-szárított tőkehal, a bacalhau. A turisták számára sokszor érthetetlen, hogy ezt a portugálok miképp nem tudják megunni, még ha több száz elkészítési módja is van és nagyon egészséges, mivel A- és D-vitaminokban gazdag. A bacalhau zamatát, miként az összes portugál ételét az olívaolaj, a hagyma, a fokhagyma, a póréhagyma és a paradicsom adja meg. Emellett természetesen kagyló-, csiga- és rákkülönlegességeket kóstolhatunk. A tengeri ételek igazi íze mindig egy kis borral jön ki igazán. Miként görög földön a retsina, úgy Portugáliában a portói elengedhetetlen az étkezéseknél. Az asztalok mellől nem hiányozhat még a mélabús fado zene, amely Brazíliában alakult ki az Afrikából származó rabszolgák közt – innen a szomorkás, vágyódós hangulat a fekete kontinens iránt –, majd Portugáliába került. Paradox szituáció, de e zenét vidáman és örömmel éneklik a helyiek és előbb-utóbb, szinte észre sem veszi, a turista is csatlakozik.
