Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A berliniek szerint városukat négy ízben építették újjá. Először a XIX. században, a német egyesülést követően a Hohenzollernek szabtak új formát a Spree-parti birodalmi fővárosnak. Majd jöttek a harmincas évek megalomán elképzelései; később a jóformán mindent porig romboló 1945-ös ostromot követően kezdődhetett az újabb építkezés. A Fal leomlását követően indult a negyedik újjáépítés: a kilencvenes évek elejétől világviszonylatban is páratlan gyorsasággal formálódott, formálódik a régi-új főváros.
A kilencvenes években még óriási építkezések, daruerdők fogadták a látogatókat. Mára rengeteget változott a város, ám szerencsére erdőből, ligetből, parkból változatlanul jócskán akad Berlinben. Az újjáépítések során nagy gondot fordítottak a zöld területekre, a lakható környezetre, és ily módon a németek megteremtették az egyik legegészségesebb környezetű európai fővárost. Berlin területének egyharmadát teszik ki a zöld részek. A város ütőere a híres Kurfürstendamm sugárút, amellyel Bismarck vaskancellár szerette volna lepipálni a Champs-Élysées-t, ez azért nem sikerült, ám a 4 kilométer hosszú út valóban impozáns. A Kurfürstendamm egyébként választófejedelmi gátat jelent, a berliniek azonban leginkább Ku’dammnak, azaz Tehéngátnak hívják.
Európa legnagyobb építkezése lassan-lassan befejeződik. Az elmúlt néhány évben az Alexanderplatz és a Rosa-Luxemburg-Platz környékén modern bevásárlóközpontok és éttermek létesültek. Manapság az Alexanderplatz, az Eberswalder Strasse, valamint az Oranienburger Strasse környékén találhatók a legjobb szórakozóhelyek, kiállítótermek és kocsmák. Ennek az az oka, hogy az alacsonyabb lakbérek miatt Nyugat-Berlinből a keleti városrészbe húzódtak a fiatalok és a nemzetközi művészvilág képviselői. Többen állítják, hogy egyes keleti részeken alig látni nyugdíjas korú embereket, azaz Berlin nem csupán a monumentális építkezések miatt Európa egyik legfiatalabb városa. Ugyancsak a keleti részbe tevődött át a híres házfoglalások fő színtere is. A lerobbant régi házakat elfoglaló fiatalok az önkormányzatokkal való egyezkedés során elérték, hogy igen alacsony lakdíj mellett maguk kereshetnek szponzorokat a házak renoválására. A leghíresebb ilyen foglalt ház a Thalesse, ahol rendszeresek a képzőművészeti kiállítások. Az egykori nyugati rész éjszakai központja, a Zoologischer Garden és környéke egyesek szerint mára unalmas lett, sokkal érdekesebb, pörgősebb Berlin keleti része. Mások szerint e véleményalkotásban szerepet játszik az is, hogy a volt NDK-sok közül sokan éreznek nosztalgiát a „mi kicsi államunk” iránt, és nyugodtabbnak, biztonságosabbnak tartották az akkori életet. „Ossi” ismerőseink viszont úgy látják, hogy a „wessik” nemegyszer túlságosan nyomulósak és mindenbe beleszólnak.
A város ütőere után járjuk körül a szívét, a mára híres fesztiválnegyeddé vált Potsdamer Platzot (képünkön), amely többek között a Berlini Nemzetközi Filmfesztiválnak is otthont ad. Ez a senki földje volt a hidegháborús években, és remegő inakkal vadnyulak szaladgáltak az őrtornyok közepette. Pár évvel az egyesülés után óriási építkezések kezdődtek itt. Ma a tér újra élettel telt meg, bevásárló- és szórakoztatóközpontok, mozik, színházak, uszodák várják a látogatókat és itt található a Daimler-Chrysler és a Sony több százezer négyzetméter alapterületű székháza is. A dinamizmus jórészt annak köszönhető, hogy a nyugatnémet állam vezetői mindig tartalékoltak pár milliárd márkát arra az esetre, ha megtörténik a „csoda”, az egyesülés, de nagyon jelentősek, dollármilliárdokban mérhetők az amerikai és távol-keleti befektetések is.
