Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Azt mindannyian tudjuk, hogy egy valódi multinacionális vállalkozás általában a semmiből indul, majd sok-sok fordulat után jut el oda, hogy mindenki által ismert, globális márkaként adja elő saját történetét. Na de mi van akkor, ha az alapítók magyarok, a sikercég pedig egyfajta minimulti? Akkor jön Bojár Gábor, a Graphisoft alapítója, aki megírta cége és saját történetét. Ráadásul a HVG Kiadói Rt. gondozásában megjelent kötet azon túl, hogy a „sufnis” kezdetektől a „birodalommá” válásig elmeséli a történetet, sokoldalú tükröt is tart az olvasó elé, amelyben látható a rendszerváltás, a magyar üzleti mentalitás és a gazdaság alakulása egyaránt. Bojár olyan szemszögből és stílusban mondja el magántörténelmét, ami az őt nem ismerő és a számítástechnika iránt sem különösebben érdeklődő olvasónak is izgalmas könyvvé teszi a Graphi-sztorit.
Annál szomorúbb viszont, hogy a Graphisoft hamisítatlan magyar sikere sok tekintetben máig kivétel, és egyelőre kevés jele van annak, hogy bárki is megismételné. Ahogy Bojár maga is megfogalmazta: „Amikor 1998-ban sikerült a tőzsdei bevezetés és az elért cégérték alapján a tizenkét viszonylag korai partnernek számító társammal együtt többszörös dollármilliomosok lettünk – ráadásul nyilvánosan is vállalható módon –, akkor azt mondta valaki: talán ennek lesz némi pozitív hatása is a magyar vállalkozói kedvre. Nem tudom, hogy lett-e, de ezzel a könyvvel szeretnék egy kicsit hozzájárulni, hogy legyen.”
Az 1998-ig, a tőzsdére kerülésig tartó könyvben Bojár élvezhetően meséli el a „felcseperedés” stációit, az üzleti személyiségfejlődés regényét írta meg. Sztorijaiból az is kiderül, hogy az össznépi buherálásból fakadó „magyar lelemény” fontos ugyan az üzleti sikerhez, ám komoly, hosszú távon is sikeres stratégiát nem lehet rá építeni.
Tanulság akad még tonnaszám. Például előnyös lehet egy vállalkozás számára, ha hazai hátszél nélkül próbál meg növekedni. A Graphisoft ugyanis a kezdetektől a külföldi piacokon terjeszkedett, így aztán állami támogatás nélkül valósult meg a sikertörténet – ebből is adódik egy tanulság: csupán rajtunk múlik, hol húzzuk meg saját magunk határait. A könyv szórakoztató, s a végét tekintve semmi meglepő nincs benne, a happy ending ugyanis garantált.
