Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A maga nemében egyedülálló kötet jelent meg a napokban a könyvpiacon az Alinea Kiadó és a Védegylet közös gondozásában: Éghajlatváltozás a világban és Magyarországon címmel. Szerzői az éghajlatkutatás legjelesebb magyarországi szakértői, akik az oktatás, kutatás és környezetpolitika területén tevékenykednek. A teljesség igénye nélkül kiragadva néhány név: Mika János, az Országos Meteorológiai Szolgálat éghajlatkutatója, Bartholy Judit, az ELTE Meteorológia Tanszékének vezetője, Csete László agrárközgazdász, Feiler József, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium környezetpolitikai elemzője, Takács Sánta András ökológus, az ELTE tanára. Nem kell megrettennie az olvasónak, nem egy száraz, tudományos értekezést vehet a kezébe, hanem ezt az igen bonyolult, de időszerű témát szakszerűen, olvasmányosan és nem utolsó sorban baráti terjedelemben (172 oldalban) közreadó könyvet.
A kötet gerincét az ENSZ égisze alatt működő IPCC (Intergovernmental Panel on Climate Change – Éghajlat-változási Kormányközi Testület) legutóbbi, 2001-es éghajlatváltozásról szóló jelentésének összefoglalója adja. (Meg kell jegyezni, hogy magyar nyelven eredeti IPCC anyag eddig még nem jelent meg.) Az IPCC-t 1988-ban az ENSZ Környezeti Programja és a Meteorológiai Világszervezet közösen hívta életre. A világ számos országának szakértőit tömörítő szervezet 5-6 évente megjelenő, értékelő jelentésben összegzi a tudomány eredményeit, mintegy segítséget nyújtva a politikai döntéshozók számára. Az éghajlatváltozás kérdéskörében leggyakrabban hivatkozott szervezet hitelességét az is bizonyítja, hogy az első, 1990-ben kiadott IPCC jelentés alapján kezdődtek meg az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményről szóló tárgyalások, amelyet 1992-ben Rio de Janeiróban az ENSZ Környezeti és Fejlődési Konferenciáján írtak alá. A második, 1996-os jelentés pedig hozzájárult a Kiotói Jegyzőkönyv létrejöttéhez. Az eddigi utolsó, vagyis 2001-es jelentés megerősíti azt a korábbi tudományos nézetet, hogy az elmúlt fél évszázadban lezajlott felmelegedés döntő részben az emberi tevékenységnek tulajdonítható. Aktualitását nem csökkenti az eltelt négy esztendő, mivel az azóta zajló tudományos kutatások nem jutottak ettől jelentősen eltérő eredményre.
Mivel az IPCC jelentése elsősorban a globális és regionális hatásokkal, változásokkal foglalkozik, az olvasó számára talán érdekesebb, de legalábbis megfoghatóbb a kötet harmadik fejezete, amely az éghajlatváltozás várható magyarországi következményeiről számol be. A prognózisok szerint általános melegedésre és szárazodásra lehet számítani, viszont ezzel egyidejűleg megnő a szélsőségesen nagy intenzitású esőzések-havazások száma. Kétségtelen, hogy az időjárás változása rövid távon közvetlenül elsősorban a mezőgazdaságra hat.
Az elméleteken túl a könyv utolsó fejezete a közelmúlt éghajlatváltozással foglalkozó, nemzetközi és hazai politikai döntéseit veszi górcső alá. Aktualitása miatt kiemelt téma a kiotói jegyzőkönyv és az ennek kapcsán az Európai Unióban idén életbe lépett emissziókereskedelem – bár kétségtelen, hogy nem múlik el nap, hogy ne hallanánk vagy olvasnánk erről a médiában, de a szerzők mégis tudnak újat mondani.
